Voltam ma egy karácsonyi záró ünnepségen, ahol a diákok játékos vetélkedőn vehettek részt és zárhatták le a tanárokkal együtt ezt az évet. Korábban tanítottam a 10/a osztály, ahol Barbi tanul, ő lesz most bejegyzésem tárgya.

Barbi siket, alig hall valamit a külvilág zajaiból. Hihetetlenül okos és ügyes lány, közös munkánk során is csodáltam őt.

Ezen a vetélkedőn az volt a feladat, hogy az osztályoknak hozniuk kellett egy számukra szimpatikus téli verset, dalt, amit előadtak, esetleg valaki felolvasta az egész iskola előtt.

A 10/a-ból Barbi jött ki. Kíváncsian vártam, hogy egy siket kislány, akinek alig érteni a szavait, hogyan fogja ezt a feladatot megoldani. Csend lett és fehér kesztyűs kézfejeivel színpadiasan zenét kért.Felcsendült egy gyönyörű karácsonyi dallam, talán a legszebb, amit életemben hallottam. Kicsi kezeivel jelnyelven adta elő a dalt, láttam az arcán, hogy mennyire élvezi az előadást. Valószínűleg csak a ritmust észlelhette, hiszen magát a dallamot nem hallhatta. Földön túli élmény volt. Látni az emberi akarat ekkora megnyilvánulását, leírhatatlan. Szólt a dal, Barbi pedig végig jelelte az egészet és méltán zsebelte be a zsűri és a közönség maximális tetszését.

Megkönnyeztem a jelenetet és most is tele vagyok érzelemmel. Holnap nagyon korán megyünk edzeni, gondolkoztam, hogy lehet inkább alszom, de ezek után, inkább elmegyek és legyőzöm megint önmagam.
Adjatok hálát mindennap az égnek, hogy egészségesek vagytok. Nincs ennél nagyobb kincs, vigyázni kell rá és tenni mindennap tenni érte.

Köszönöm, hogy olvassátok: Dóri