Bűnözés??? Igen vagy nem:)

Azért el kell, hogy áruljak Nektek valamit: szoktam az étkezésben néha engedni a csábításnak, vagyis ahogy nevezni szoktuk: bűnözök:) Szerintem Mindenki ismeri ezt a szót, aki egészségesen akar élni. Azért is hozom fel Nektek ezt a témát, mert az idei SZINen (Szeged Ifjúsági Napokon) töltött időszak alatt, igen, engedtem a csábításnak. Ráadásul sok ember lepődött meg, hogy bulizni vagyok, hogy eszek olyan dolgokat, amit egyébként tilt a vallásunk. Kérdem Én: Miért lennének ezek bűnös dolgok? Ha így fogjuk fel az életet, az életmódot, amit folytatni akarunk, akkor nem fogjuk tartani sokáig és tényleg bűnözéssé válik. Tudom, hogy azok az emberek, akik ilyenkor rávetik magukat a témára és megjegyzéseket tesznek, hogy na te ilyet is eszel, azok csak az akaraterőt irigylik. Mondhatod, akár fiú vagy, akár lány, hogy Te ehetsz bármit, nem látszik meg az alakodon, Téged nem érdekel, rövid az élet, hogy szenvedjünk, előbb vagy utóbb, úgyis megbosszulja magát ez a felfogás.Férfiként, úgyis egyszer fogyókúrázni kényszerülsz, ha nem akarsz szenvedni a különböző betegségektől, nőként pedig, úgysem fog tetszeni, amit a tükörben látsz. A mozgásnak olyannak kellene lenni, mint az levegővételnek, ha nem teszed, belehalsz. Sokszor hallom, hogy de én jó génekkel rendelkezem, mert a nagyszüleim is élnek még, senkinek nem volt betegsége stb. Igen ám, de ne feledjük, hogy a nagyszülők egy másik generáció, náluk ismeretlen volt a fastfood, az autó, 5 km kellett gyalogolni az iskolába és nem a gép előtt facebookoztak órákig, hanem kint a szénakazalban bújócskáztak. Megalapozták fiatalkorban azt a jó genetikát. Szóval kedves kritikusok, akik lesik, hogy mikor bűnözök, üzenem, hogy ebből a csatából, csak Én jöhetek ki jól. Le kellett írnom ezeket, mert lelkis emberként, nagyon magamra vettem a beszólásokat. Más szemszögből nézve azonban, legalább figyelnek rám. Pontosan ez a célom, hogy kövessék a blogomat és minél többen alkossanak véleményt és együtt jussunk el oda, hogy egészségesebben élünk. Szóval ettem lángost, gyrost és egy tábla csokit, a 4 nap alatt. Tudjátok mit? Jól esett. Éreztem, hogy ennem kell és, ha tényleg így van, akkor engedni kell Neki. Az alakomon nem látszik, a lelkemnek jót tett:) Mi megtehetjük és meg is kell tenni, néha vissza kell venni a tempóból.

Régóta tervezem, hogy visszaveszek a tempóból és pihenek egy hetet. De nem bírtam ki, mert enni szeretek, igaz csak paleot, de így is félek, hogy visszahízok, ezért nem merek kihagyni egy edzést sem. Pedig a szervezetnek kell a pihenés is. Szánjatok időt az alvásra és egy héten minimum 1 napot edzés mentesen töltsetek. Addig, addig tervezgettem, hogy majd pihenek, hogy az élet közbe szólt. Kedden elestem a biciklimmel és megzúzódott a vállam és nagyon rosszul esett ez az égiektől, mert pont SZIN előtt egy nappal, illetve jövőhéttől crossfit tábor, amit szívvel-lélekkel akarok majd csinálni. Természetesen pihentetem a sérült testrészeimet, de közben tudom, hogy nem fog elmúlni a fájdalom a jövőhétre. Valahol megérdemeltem, túl hajtottam magam. Fájdogál, és félek, hogy a belefektetett munka el fog veszni.

 Úgy, hogy marad Rubint Réka. Régóta szerettem volna egy-két mondatot ejteni Róla. A sok kritika ellenére, amit most mér Én is átérzek, ember tudott maradni. Fanatikus és épp ez kell ide. Mehetne külföldre, de nem teszi, Ő marad itthon és ebben az irigységgel és rossz akarattal teli országban, tartja a tornáit és hirdeti az egészséget. Nem baj, hogy így néz ki, fitness edzőként, nézzen is ki így. Vele váltottam életmódot és még a mai napig előveszem a DVD-it. Ő segít Nekem most a rehabilitációban és tartja életben az izmaimat, amíg nem kezdhetem el újra a súlyzós edzéseket. Ha egy jót szeretnél edzeni és látványos eredményt akarsz, shoppingold be az összes DVD-t:) Amikor a mély depresszióm után elkezdtem megint edzeni kb. 0 fizikai állapottal, 2 hónap alatt annyira rendbe tett, hogy a futós edzéseim megkezdésénél, én magam is meglepődtem, milyen könnyen is megy a futás. Hálás leszek Neki és bár nem vagyok híve az update étkezésnek, azért ha fel akarom dobni az ebédemet, előveszem a Norbis majonézemet;)

Mára legyen ennyi elég...Szerintem Nekem is és Nektek is meg kell emészteni, amit ma itt olvastatok. A küzdelmeim leírását, majd máskor folytatom, most fekszem és kialszom magam, mert ha eleget alszol, nem lesz úszógumid:D 

Holnap reggel megyek futni, megnézzük mit reagál a vállam:) Sportoljatok és éljetek egészségesen, szeressétek egymást:)

Köszönöm, hogy olvassátok: Dóri

Erre a kicsi lányra is büszke vagyok, nehéz körülmények között, de próbál egészségesen étkezni:)

Minden edzésen elnézek egy kicsi lányt, ahogy ugyanazt a mozdulatot gyakorolja órák hosszat. Elismerés és csodálat keveredik bennem. Még csak 17 éves és mekkora akarat ereje van. Szeretek vele beszélgetni és titokban a háta mögött néha suttyomba figyelgetem izmos vállait, hogy egyszer majd Nekem is ilyen lesz. Tudjátok mit szeretek a szegedi crossfit edzésekben? Hogy nincs irigység, hanem együtt örülünk a másik sikerének. Most is ennek a kicsi lánynak  nem úgy alakult az anyagi helyzete, hogy tudjon edzésre járni. Egy emberként merült fel bennünk, hogy összedobjuk Neki a bérlet árát, mert nélküle nem teljes a csapat:) Csodálatos pillanatok ezek. Szeretek az embereknek segíteni, mégha sokszor ki is vagyok használva..... Szeretem látni a mosolyukat, szeretem ha az emberek jól érzik magukat a környezetemben. Akár mennyi erőfeszítésembe kerül is, mindent megteszek az másikért. Nem szoktam nemet mondani. Van ennek persze árny oldala is, mert rengeteg a rossz ember és sokszor kihasználtak, de legalább megtanultam, hogy kik a fontosak az életembe. Legyél Te is mindig jó és segítőkész, hidd el meg fog térülni a fáradozásod, akár mennyi bolond ember is vesz körül, legalább a te lelkiismereted legyen tiszta:)

2010-ben kezdtem el az aerobik és testépítő-fitness oktatói képzést Szegeden. Emlékszem az első héten megkaptam az edzéselmélet tanáromtól, hogy Nekem nem nagyon kellene ezt csinálnom. Természetesen nem nagyon vettem magamra, mert ha minden véleményt felvettem volna életem során, akkor sehol sem tartanék. Jól ment a képzés, szerettem nagyon, a gyakorlat során pedig annyira elégedettek voltak velem, hogy munkát kaptam és elkezdhettem dolgozni. Közben Kecskeméten elvégeztem 2011 nyarán a pilates oktatói képzést és ott is felfigyeltek a képességeimre és munkát kaptam. Maximalistaként mindkettő munkahelyen egyszerre dolgoztam és nagyon, nagyon élveztem. Rengetegen jártak hozzám, én pedig végtelen hálát éreztem minden ember iránt, aki bejött az órámra. 2011 szeptemberén azonban választanom kellett, hogy Kecskeméten vagy Szegeden dolgozok e tovább, én pedig logikusan és érzelmi alapon Szegedet választottam. Ekkoriban ismerkedtem meg a hot ironnal, amit szívvel lélekkel csináltam, sőt voltak hot iron edzői álmaim, amit azóta se temettem el;) Izmos voltam, de nem voltam elégedett magammal, mivel az egészséges táplálkozás még mindig kimaradt az életemből. Nagy volt a stressz. Az akkori párkapcsolatom, a gyűlölet az iskolában és a munkahelyemen rám nehezedő stressz, mind-mind kezdett felőrölni. Irigyeltek sokan. Boldog párkapcsolat, még el sem végeztem az iskolát biztos munkahelyem volt, az egyetem is megbíztak egy-két órával és még jó tanuló is voltam. Rengeteg rosszindulatú ember vett körül, aki csak arra várt, mikor bukom el. Sajnos akiket a barátaimnak tekintettem, azok is csak a véremet szívták. Csak a jegyzetem kellett, meg hogy súgjak, segítsek: kihasználtak. De amikor én kértem volna segítséget, akkor nem kaptam. Szörnyű időszaka volt ez az életemnek. Minden energiámat a munkába öltem, de tudjátok, amikor Nektek sincsen energiátok, akkor nehéz másoknak átadni valamit is. Márpedig az óráimra nem azért jöttek az emberek, hogy az én bajaimat hallgassák. Felvettem egy mosolygós álarcot és erőn felül tornáztunk együtt, közben pedig esténként tömtem magamba a stresszoldó cukros ételeket. Nem találtam a helyemet, kapaszkodtam az akkori "szerelmembe" és felemésztődött minden körülöttem....

2011 december 23-át írtunk. Egy nagyon stresszes hét után, végre haza fele tartottam Kecskemétre. Felidegesítettek a munkahelyemen, régóta nem láttam a barátaimat és családomat. Kényelmesen elhelyezkedtem a vonatülésben és elővettem az elő karácsonyi ajándékaim egyikét, egy jó vastag könyvet. Elindult a vonat, de se előtte, se útközben nem éreztem jól magam. Nyomást éreztem, fáradtságot. 20 perc vonat út után, éreztem, hogy nehezebben veszem a levegőt. Erősebben dobogott a szívem és izzadtam. Próbáltam nyugtatgatni magam, de a lábam is elkezdett zsibbadni. Hirtelen annyira bedobogott a szívem, hogy fel kellett álljak, hogy megbizonyosodjak róla, nem fogok meghalni. Mert halál félelmem volt. Első gondolatom az volt, hogy szívroham. Ennyi volt. Megkapom a magamét az önpusztítás miatt. Az út további része félelembe telt, nem kaptam levegőt és Kecskeméten is úgy szálltam le, hogy "Apa rosszul vagyok!" Majdnem a kórházba vitettem magam, de erősebb voltam lelkileg, mint ahogy azt bárki gondolta volna. Azon az estén megváltozott az életem: pánikbeteg lettem.......

Nehéz volt ezt kiírni magamból. Sokban változott a gondolkodásom azóta. Hogy hogyan gyógyultam ki belőle? Majd elmesélem máskor:) Éljetek egészségesen és mozogjatok sokat!

Köszönök mindent!

Dóri

Kedvenc unokatesómmal:) Legfontosabb a család<3

Elnézést, hogy eddig nem jelentkeztem, de hát az Én életem zajlik rendesen hála az égnek:) Most jelenleg a Balatonon vagyok a kedves családommal és nagyon jól érezzük magunkat. Örülök, hogy végre együtt lehetünk pár napot, mert mivel Szegeden élek, sajnos keveset találkozunk. Számomra semmi nem lehet fontosabb, mint a család. Amikor nagyon rossz kedvem van, vagy valami baj ér, tudom, hogy Kecskemétre bármikor haza mehetek, mert apu mindig vár a világ legfinomabb rántottájával és anyu megsimogatja az arcomat elalvás előtt. Otthon újra gyerek lehet egy rövid időre és annyira jó érzés, remélem Ti is így vagytok vele, szeressétek egymást nagyon:)

Természetesen az edzést itt sem hagyom ki, tegnap futottam 5 km-t, nagyon jól esett. Úgy döntöttem, hogy a jövőhét első felében kicsit visszaveszek a tempóból, mert megmondom őszintén egy picit el vagyok fáradva. Nagyon hosszú ideje van, hogy napi kettőt edzek, kell a pihenés. Nektek is azt ajánlom, hogy ha érzitek, hogy kezdik az izmaitok feladni, akkor pihenjetek. Ettem ma finomakat, ok, ok, becsúszott néhány nem paleo dolog is, de hát nem vagyok én aszkéta, és egy évben egyszer belefér. Holnap hétfő, Te mit fogadsz meg? Én maximálisan betartom a szálkásító diétámat, mert jó, nem vagyok aszkéta, de vannak komoly céljaim és nem nyugszik a lelkem, amíg meg nem valósítom:)

A történet természetesen folytatódik: Izgatottan vártam a felvételi pontok kihirdetésének napját. Akkoriban mondták sokan Nekem, hogy a gondolkodásomon kellene változtatni, mert a vonzás törvénye, amit akkor alig ismertem, csak úgy működik, ha hiszek benne. Mindennap elmondtam magamnak, hogy " igen TF-es leszek és senki nem állíthat meg!" Hittem benne, akartam, hogy így legyen, hiszen mindent megtettem érte.  Amikor azon a kedd estén a gép előtt ülve megláttam, hogy pár ponton múlt az életem, nem akartam elhinni. Nem sikerült Pestre a felvételi, Szegedre kerültem. El sem tudtam képzelni, hogy mi lesz ezután. Legjobb barátnőmet felvették Pestre. Pár perccel a pontok kihirdetése után, megcsörrent a telefonom. Nem szóltunk a telefonba, csak sírtunk. Nem akarta elhinni, hogy nem sikerült, nem örült annak, hogy őt felvették. Nem örült, mert tudta, hogy mekkora fájdalom ez Nekem. Soha senki nem sírt míg így értem. Sosem felejtem el. Tudod, és üzenem ezt Minden olyan embernek, aki magára veszi,(remélem, sokan lesznek), nem az a barátság, amikor lementek együtt inni a kocsmába és másnap röhögtök azon, hogy mi történt, vagy amikor a gyengébbet együttes erővel bántani kell, amikor egymás szemébe mosolyogtok és amikor, nem látjátok egymást, akkor meg szidjátok a másikat. Az a baj, sokaknak fogalmuk sincs, milyen az az igazi barátság. Szomorú. Azon az estén és a főiskola éveiben tanultam meg, hogy a barátságban a minőség és nem a mennyiség a fontos. Undorodva néztem emberek kapcsolatait, amit inkább fertőnek neveznék, nem is kapcsolatoknak. Még a legnehezebb pillanatokban is, a világ legszerencsésebb emberének érzem magam, a családom, a párom és a barátaim miatt. Szeretni és szeretve lenni. Sajnos nagyon sokan nem tudják, mi ez a két fogalom.......

Tehát nem kerültem be Pestre. Szegedre mentem, ahol nem azt kaptam, amit szerettem volna. Kemény sport helyett, felesleges elmélet és felesleges kilók jutottak Nekem. Kb. 10 kg szedtem fel az első évben. Próbáltam leadni, de a sok műkaja és buli miatt egyszerűen nem tudtam. Szenvedtem lelkileg, lassan nem jöttek rám a régi gatyáim. A sportot a néha kampányszerű futás váltotta ki, de az új környezetben, nem tudtam merre induljak. Atlétikára is jártam, de rövid táv futót akartak belőlem nevelni, amikor én hosszú távon vagyok jó, szóval egy kudarccal teli edzés után, többet nem mentem le. Rekreáció szakon nem volt az első évben egyetlen egy mozgásos óránk se. Felháborítónak tartottam és csalódott voltam. Főzni se tudtam, melegítéssel tartottam fent magam, anyu raguit ettem tésztával és smack levessel. Rossz visszagondolni azokra az időkre. A második év elején kezdtem el az aerobik oktatói képzést, ahol picit változtak a dolgok, de ahelyett, hogy egészségesen táplálkoztam volna, inkább halálra sportoltam magam. Szó szerint halálra.....

Én annyit mondok, ha  megkívánod az édességet, mérlegelj és utána dönts!!!!  Miféle vágy ez? Érzelmi evés vagy tényleg kívánja a szervezeted? Tudod, nem éri meg feleslegesen mérgezni magad. Én ma ettem nem paleot, de teljes mértékben kiéltem magam. Az élet túl rövid, hogy néha ne legyenek kilengésim, persze csal mértékkel, mert a mérték, az érték;)

Jó éjt és találkozunk holnap:) Jössz este velem futni? Csodálatos idő ígérkezik:)

Köszönöm, hogy olvassátok:)

Dóri


 

Ugye most olimpiai lázban ég az egész világ, én is próbálom folyamatosan követni az eseményeket. Mivel empatikus ember vagyok, ezért általában megkönnyezem a magyar aranyérmek születését, de így reagálok, minden sportolói öröm láttán. Csodálatos látni, hogy több év munkája, hogyan ölt formát egy érem alakjában. Mindig az úszóknál gondolkozom, hogy azért, a pár másodpercért, percért mennyit szenvedtek, hányszor keltek hajnalban és szorították össze a fogukat. De nem csak az olimpikonok esetében érdemes ezen elgondolkodni, hanem minden olyan ember életében, aki rendszeresen sportol, tudatosan étkezik, egészséges életmódot folytat. Minden erőfeszítés dicséretet érdemel és ha úgy érzed, semmit nem értél el az életben, legalább legyél arra büszke, hogy igen, Te ma is tettél valamit az egészségedért. Ha nem sportolsz, össze vissza eszel, mert " Engem nem érdekel, fiatal vagyok, nekem nem árt, élni jöttem a földre, nem szenvedni, nincs időm, nincs pénzem, fáradt vagyok, unalmas, nincs motivációm, egyedül nem megyek, ezt nem eszem meg, nem szeretem, nincs időm főzni, én ki nem teszem a lábam, esik az eső, fúj a szél, süt a nap, este van, reggel van, dél van blablablabla stb. " Ha ilyen a mentalitásod, mennyi energiát fektetsz más tevékenységekbe? Most még lehet, hogy fiatal vagy és nem érzed a rosszat, de nem hiszem, hogy 30,40,50 évesen szeretnél a szokásaidon változtatni, mert akkor már nagyon nehéz lesz. Legyen jelen a kitartás, az akaraterő az életedben, mert akkor az emberek tisztelni fognak és ezeket az energiákat a hasznodra fordíthatod.

Na de elég a szent beszédből? Sportoltál ma már? Ha nem, akkor nyomás a szabadban, csodálatos nyári este van. Én is indulok majd futni olyan fél 9 fele, mert talán akkor már nem lesz olyan meleg:) Érzem, hogy hív az út, hogy újra és újra végig fussak rajta, hihetetlen és egyben nagyon jó érzés is;)

Hol is tartottunk a történetben? Ott, hogy középiskola utolsó éve...Vékonyan, de lelki betegen a súlyingadozástól és a kétségbeesetten a tehetetlenségtől. Sajnos a környezetem is azt figyelte, mikor bukom el. Minden édesség evésnél figyelt a családom, az iskolában is sokan rákérdeztek, hogy akkor én most mit is csinálok. Lassan gyakorivá váltak az esti titkos evések, volt, hogy kicsempésztem egy tábla csokit a spájzból és este 11kor megettem, majd bűntudattal feküdtem le aludni és fogadkoztam magamban, hogy holnaptól minden más lesz. Nagyjából sikerült megtartanom a súlyomat, de a gatyáimon észrevettem, hogy ha veszek egy nagyobb levegőt, akkor már szaladnak is fel a kilók. Közben eljött a továbbtanulás időszaka és egyetemet kellett választani, szakot kellett volna megjelölni sürgősen. Ahogy anyuval a felvételi tájékoztatót olvasgattuk, szemembe ötlött a rekreációszervező és egészségfejlesztő szakirány a Testnevelési Főiskolán. Elképzeltem, hogy milyen jó is lenne az embereknek edzéseket tartani, életmódtanácsokat adni és segíteni Mindenkinek, mert hiszen ha nekem sikerült, akkor másnak is sikerülhet. Na de jött az első akadály, hiszen testnevelés érettségi kellett hozzá. Semmihez nem értettem a hosszú futásokon kívül. Fogalmam sem volt a csapatsportokról, az atlétikáról, a tornáról, a kötélmászásról. Semmiről. Vicces nem, hogy egy sporttagozatos gimiben ilyenek a tesi órák? Ezért tart itt a mai fiatalság.... Itt kellett rájönnöm, hogy azon kívül, hogy ültünk kint az udvaron és beszélgettünk, nem csináltunk semmit a középiskolai testnevelés órákon. De gondoltam, majd segítenek a tanáraim és valahogy túl leszünk rajta. Itt kaptam életem egyik legnagyobb pofonját. Novemberi nap volt. Bementem a testnevelő tanárommal beszélni, hogy segítsen. Nézett rám nagy szemekkel, hogy mit is akarok én itt, hiszen neki még mindig az a dagi lány voltam, aki még 100 métert sem tudott lefutni. Mondtam, hogy milyen szakra szeretnék menni és, hogy középszintű érettségit szeretnék tenni. Sosem felejtem el az arcát. Elkezdett nevetni. Hangosan. Hogy én mit szeretnék, ilyen alkattal még 3 métert sem tudnék távolba ugrani!!!" Hiába kértem, hogy mérjen fel és utána ítélkezzen, nem foglalkozott velem. Megsemmisülve kullogtam ki az irodájából és mentem el a másik tanáromhoz, hátha majd ő foglalkozik velem. Megnézte azokat az eredményeimet, amiket még 20 kg-mal ezelőtt produkáltam és azt mondta, hogy sajnálja de ez nem fog menni. Senki nem hitt bennem. Haza mentem és elsírtam magamat a szüleim előtt. Nagyon hálás vagyok nekik, mert ők hittek bennem és támogatnak mindenben mind a mai napig. Megtanultam az évek során, hogy nincs fontosabb, mint a család és az igaz barátok. Hangsúlyozom az igaz barátok. Vannak barátaid? Nekem vannak. Egy kezemen meg tudom számolni őket, de ez nem is baj, nekem a minőség a fontos, nem a mennyiség. Ezek nélkül a dolgok nélkül, mit sem ér az élet.
A szüleim tanárt fogadtak mellém és lassan megtanultam kötélre mászni (18 éves koromba másztam fel életemben először a kötélre), tudatosan futni, talaj tornázni,röplabdázni, szert tornázni, kislabdát hajítani stb. Egy edzésre sem mentem el az iskolámba, mert úgy gondoltam, hogy majd találkozunk az érettségin. Teljesen lemondtak rólam a testnevelő tanáraim, csak akkor néztek nagyot, amikor beadtam a jelentkezésemet, de azt hitték elírták a dolgokat. És az ilyen ember megy tanárnak????? Ráadásul testnevelő tanárnak. Szerintem tudjátok mit gondolok:) Két másik iskolába jártam edzeni, az ott lévő tanárok segítettek Nekem szó nélkül, pedig nem is az ő diákjuk voltam. A mai napig mosolyogva gondolok vissza rájuk és nagyon hálás vagyok mindenért. Éjjel, nappal gyakoroltam, a buszon tanultam,  az én kedves iskolám mindenben csak akadályozni akart, de nem hagytam magam! Annyira imádtam edzésre járni, soha nem felejtem el azokat a délutánokat. Szépen lassan visszafogytam, tudtam tartani a súlyomat, de nem mondom, hogy egészségesen táplálkoztam, a sok sport viszont kompenzálta a kilengéseimet. Eljött az érettségi napja. Iszonyatosan izgultam. Bemutattak Minket a bizottságnak: "XY országos II. helyezett kosaras, korosztályos bajnok úszó, XXXXYYYY iskolánk büszkesége és Hegedűs Dóra ööööö nekik csak úgy kell" Visszagondolva is röhejes a szituáció, úgy mutattak be, mintha fogyatékos lennék, na de mindegy, elkezdődtek a felmérések. A kötélmászásnál, azt mondta a tanárom, hogy csak szépen, lassan, nem baj ha nem sikerül. Én meg felpattantam és úgy felmásztam, hogy szemmel alig bírta követni. Szó szerint alig bírt szóhoz jutni:D Utánam pedig jött XY országos bajnok atléta és a közepéig alig bírt felmászni. Ennyit erről;) 93% -ra teljesítettem a gyakorlati részt és 100% a szóbelit. Minden adott volt, hogy tanulmányaimat a TF-en kezdjem meg ősszel, de az élet közbe szólt......

Összefoglalva: hiszem, hogy minden okkal történik. Figyeld a jeleket és soha ne add fel!!! Bár közhelynek hangzik, de azt amit elértél, senki nem veheti el tőled. Elvehetik a pénzedet, a házadat, az autódat, de a kitartásod mindig a tied marad. Jobb otthon ülni és nyalogatni a sebeidet? Ugye, hogy nem!!!:) Lépni kell, mert az idő halad és lassan eltelik az élet. Holnap reggel fél 7-kor indulok futni itt Szegeden fantasztikus emberekkel, a crossfit teammel:) Természetesen bejelentkezünk facebookon is, 5 km a táv, valószínűleg fél 6kor fogok kelni, de nem esik nehezemre, alig várom. Mikor keltél fel utoljára reggel sportolni?

Holnap jövök, folytatom, megyek, átöltözöm és lassan indulok egy jót futni:) Köszönöm, hogy olvassátok:)

Dóri

Hasonlítsd össze ezt a képet, a fentiekkel. Döbbenetes ugye? Nincs lehetetlen, csak tehetetlen;)

Végig nézegettem a régi képeimet és elszörnyedtem:) Készülj mert, nagyon durva lesz!!!!!! Remélem elgondolkodtat majd a küzdelmem téged is, legalább annyira, mint Engem:)

Egykori 16 éves önmagam, 75 kiló körül mozgott a súlyom, bár biztosan nem tudok mondani, mert soha nem mertem ráállni a mérlegre:)

 

Ott vagyok a jobb szélen, ekkor már 5 kilóval mutatott kevesebbet a mérleg:)

58 kilósan egy svájci kiránduláson. Beesett arc, ceruza vékony lábak. Szinte semmi izom nem volt rajtam. Tudjátok mi a hihetetlen? Hogy ez a gatya most is jó rám, pedig jelenleg 69 kg mutat a mérleg:) Ebből látszik, hogy az izom nehezebb, mint a zsír;)

Itt tartunk most a történetben. Az utolsó évet a gimiben már extra vékonyan kezdtem meg. Természetesen abban a hitben éltem, hogy ehetek mindent ugyan úgy, mint régen, ha lemozgom akkor meg tudom tartani a súlyomat. Jól esett, hogy mások tanácsot kértem tőlem, én hogyan csináltam, mi a titkom. Nem tudtam megmondani nekik. Közben már azon a nyáron észrevettem, hogy az utolsó képen látható bizonyos gatya, hűha!!! nagyon feszül. El voltam keseredve, pedig nyilvánvaló volt, hogy a jójó effektus csapdájába estem. A szervezetem ki volt éhezve a szénhidrátokra, én pedig adagoltam rendesen neki. Este fél 11-kor tésztát ettem csokival, két óra között sajtos rúdat kajáltam, mert úgy gondoltam, hogy megérdemlem, ennyi szenvedés után. Emlékszem össze vissza ingadozott a súlyom, 5kg ugrált fel és le. Ki voltam akadva, hogy miért vagyok én arra kárhoztatva, hogy saláta leveleket rágcsáljak, miközben valaki össze eszik mindent és tökéletes alakja!!! De nem így van???? Ma már rájöttem, hogy ha nem eszel, akkor ruhában jól nézel ki. Ha sportolsz, akkor meztelenül is jól néz ki! Nincs igazam?;) Lehet valaki vékony és ehet mindent amit megkíván, úgyis azok nyernek idővel, akik egészségesen élnek és sportolnak. Nem lesz pl.: narancsbőrünk, megereszkedett bőrünk, pattanásaink, lelki hullámzásaink, erősebbek leszünk mentálisan, rendszer lesz az életünkben stb. Nem lenne elég ez a blog, ahhoz, hogy leírjam, mit adhat az egészséges életmód és a sport. Amikor a rossz akarók rá akarnak venni, hogy egyél valami olyat, ami nem tesz jót Neked, vagy egyszerűen nem tartanak normálisnak, mert Neked fontos a sport, akkor gondolj mindig arra, hogy: Csak a kitartásodat, az akaraterődet irigylik!!! A mai ember gyenge, ezt szerintem te is tudod. Kellenek a példa mutató emberek:)

Legyen mára ennyi elég, ok? Holnap hétfő, Nálam mindig ekkor jönnek a bekattanások, nálad nincs ilyen?   " Hétfőtől nem eszek annyit, elmegyek sportolni, 6 után nem eszek, gyümölcs napot tartok, víz napot tartok, nem eszek csokit stb."" Istenem, hányszor fogadkozom a mai napig is:) De nem baj, minden hétfő Nekem újabb erőt ad, hogy egy még egészségesebb héttel tegyem teljesebbé az életemet:) Jelentse Neked is ezt a hétfő, ne pedig úgy tekints rá, mint a híres képregény hős, Garfield:)

Holnap reggel súlyzós edzéssel kezdünk, Velem tartassz?:) Szép vasárnap estét és jóéjt:)

Dóri

Forró, békés vasárnap

   Természetesen már rég felkeltem, mivel korán kelő típus vagyok, de ma a meleg miatt sem bírtam tovább aludni. Igazi forróság van és tegnap este haza fele biciklizve az úsziból meg is állapítottam, hogy megbírnám szokni ezt a meleget és ezt az éghajlatot. Persze a csöndes téli estéknek is meg van a maga hangulata, de kiráz a hideg ha arra gondolok, hogy majd lesznek időszakok, amikor az imádott futásomat hanyagolnom kell az időjárás miatt. Bár tegnap megígértem, hogy főzünk valami finomat, ma reggel mégis az jutott eszembe, hogy a párommal lemehetnénk előbb a strandra és ott tölthetnénk az egész napot. Nincs kedvem begyújtani a sütőt és még melegebbet csinálni itt a negyediken:) Úgy, hogy szerintem csinálok salátát, darabolok össze húsit egy műanyag edénybe, desszertnek egy kis dinnyét és már lehet is menni napozni:) Ha viszel le magaddal ennivalót a strandra, annál könnyebb megelőzni, hogy elcsábulj valamiféle bűnös jégkrémre vagy fagyira:D Fő a tudatosság és az előre gondolkodás.

    Nem volt ez mindig így nálam. Kaja központú családba születtem, ahol anyukámnak központi kérdés volt, hogy mit eszünk. Az évek során mesterire fejlesztette szakácsművészetét és csak remélni tudom, hogy egyszer a nyomába érhetek:) 4 és fél kg-mal jöttem a világra és igen jó étvágyam volt, bár a szüleim fiatalkorukban élsportolók voltak, engem valamiért mégsem küldtek el sportolni. Meg mondom őszintén, ezért a mai napig neheztelek rájuk, mert így rengeteg sporttal töltött évet hagytam ki az életemből. Közben van bennem egyfajta nem értés is, hogy ha ők maguk is sportoltak, sőt anyukám edzősködött is, akkor ezt miért nem akarták a gyerekeiknek tovább adni? Valamilyen szinten tudom, hogy féltettek pl.: anya azt sem szerette volna, ha megtanulok biciklizni, mert "ÚRISTEN BELE ESIK VALAMI ÁROKBA ÉS ANNYI NEKI !" . Anya közlöm veled, hogy: ez ilyen. A kisgyerek járás tanuláskor is elszenved egy-két esést mielőtt szaladni kezd. Na ennek az lett a következménye, hogy mivel hízásra hajlamos vagyok így jöttek a kilók. Ötödikes koromba 50 kg, hatodikos koromban 60 kg, hetedikes koromba 70 kg és nyolcadik elejére 75 kg nyomtam. 168 centis magasságomhoz nem mondom, hogy ideális súly volt. Minden testnevelés óra sírással végződött, a strandon fekete fürdőruha és nem tett jó serdülő lelkemnek se, hogy extrán nőies vagyok:) Bár túlsúlyos voltam, az életkedvem megmaradt és rengeteg jó ember vett körül, mind a suliban, mind a csalásom terén. A legjobb barátaim (egy kezemen meg tudom őket számolni) ma is az általános iskolából vannak <3 Addigra, 13 évesen, többet tudtam az egészséges, fogyókúrás életmódról, mint bárki más:D Nyolcadik elején bekattant valami és egyik hétfőn neki kezdtem, hogy leadjam a felesleges kilókat. Alapelveket tudtam: no cukor, zsír (mert akkor még az volt a módi) és testmozgás. Anya sokat segített és nem mondom, hogy szenvedtem. Valahogy ösztönösen tudtam, hogy miből mennyit szabad enni, mennyit kell mozognom, hogy menjen a fogyókúra. Nem követtem semmilyen diétát, nem voltam akkor sem híve az önsanyargatásnak, valahogy tudtam, hogy mi a jó Nekem. És a kilók peregtek lefele. Összesen 8 kg sikerült leadnom így, ami megalapozta, hogy kialakult egy nőies alakom és megadta a kezdő önbizalmat. Sajnos csak csatát nyertem, háborút nem, így 3 év alatt a középiskolában gyorsan visszaszedtem, sőt, 2007 január elsején 78 kg mutatott a mérleg. Na akkor megint bekattant valami és a karácsonyra kapott Rubint Réka DVD-vel és lábsúlyokkal neki álltam az újabb küzdelemnek. Kivontam a cukrot, a zsírt az étrendemből, napi 5x étkezés és 6 után szigorúan nem ettem semmit, csak izzadtam az edző teremben. Emlékszem az első 20 perces Rubint Réka combformáló programra, amit végig se tudtam csinálni, 9 és fél percig bírtam, majd összeestem és anyázva, majdnem sírva fakadtam, hogy mi a fenének kell ezt végig csinálni, minek a combra 20 percet dolgozni!!!!!!! A hasizomból 3 perc ment összesen, majd vinnyogva, magzat  pózban, picit sajnáltattam önmagam a szobámban. Szerintem akik ma ismernek, elkerekedett szemmel néznek a számítógépre és el se tudják ezeket a jeleneteket képzelni XDXD Én is mosolyogva emlékszem vissza:D Tehát január 1-én fogtam neki és március körül megérkezett életembe az azóta is tartó örök szerelmem: a futás. Emlékeztek még, hogy általános iskolában, minden tesi óra sírással végződött? Minden óra elején 10 kört kellett futni az udvaron, ez kb 1. km jelentett, őszintén mondom: szörnyű volt. Minden tesi órától rettegtem, nem akartam átélni az a fullasztó, fárasztó, stresszes érzést, amit a futás nyújtott. Ilyen emlékekkel szálltam fel a futó padra, mert, hogy én ki nem merészkedek a külvilágba futni, isten ments!!!! Még a végén valaki meglát és kiröhög:D
Felálltam a fotópadra, addigra túl voltam sok-sok 20 perces Rubint Réka gyakorlatsoron, és egy percet sétáltam és egy percet futottam. Komolyan mondom, 5 perc után meghaltam. Leestem a futópadról és kész!!!!!! Vicces ezekre visszagondolni, de tényleg így volt. De hát, ismertek, nem olyan vagyok Én, aki feladja!!! Másnap is visszamentem is felálltam rá, már tudtam mi vár rám, mentálisan fel voltam készülve, így talán egy kicsit jobban ment. A technika, a légvétel szörnyen ment, magamtól éreztem rá, hogy hogyan kell helyesen csinálni. Valahogy bennem volt, hogy igen így jó, a testem ezt szereti a legjobban:) Egy hónap múlva 10 percet futottam folyamatosan, utána 20 percet és az 5 hónap végére 40 perc ment, úgy, hogy kellemes fáradtságot éreztem magamban. El kezdődött az, aminek nem lehet vége. Azóta természetesen voltak időszakok az életemben, majd ha velem maradsz elmesélem ezt is, hogy nem futottam. De tudtam, hogy mindig visszavár és, hogy az út amin egyszer elindultam, sosem hagy cserben. Tudod, mit szeretek a futásban? Bármikor elindulhatsz, nézhetsz ki bárhogy, lehet bármilyen kedved, nem kell alkalmazkodnod, nem kell az edző visítását vagy a dübörgő zenét hallgatnod, lezárod az elmédet és elindulsz...... A futás a legtermészetesebb mozgások egyike, nem kell tanulni, nincs ritmus és nincsenek szabályok. Nincs olyan, hogy na még nyolcat, vagy magasabbra, vagy nagyobb súllyal!!!! Ugye milyen egyszerű?:) Az évek során megtisztelt pár ember azzal a kéréssel, hogy eljöhet-e velem futni? Velem, aki anno leesett a futópadról:D Köszönöm nekik, hogy adhattam abból az energiából ami bennem van:)

   A futással, a rendszeres tornával és a diétával 5 és fél hónap alatt 20 kg-tól szabadultam meg. A környezetem tágra nyílt szemekkel figyelte a változást, emlékszem a középiskolában is mindenki a csodájára járt és megmondom őszintén, én magam sem akartam elhinni. 58 kilósan, beesett arccal, de boldogan néztem a tükörben. Akkor még nem gondoltam, hogy megint csak csatát nyertem, nem pedig háborút.....

Holnap folytatom, de most megyek készítek valami egészséges ennivalót a strandra és elindulunk a párommal, hogy a hét egyetlen szabadnapját együtt töltsük. Remélem merítettél erőt az olvasás során és eszel ma is valami egészségeset és ha ma nem pihenő napod van, mint nekem (hála az égnek) akkor mozogsz is valamit:) Este töltök fel képeket a dagi korszakomból, mosolyogjunk együtt rajta;)

Köszönöm, hogy olvassátok:)

Dóri
   

Ahogy ígértem, itt vagyok:) Meg volt a mai úszás is, bár én csak rekreációs céllal csináltam meg 16 hosszt, mellúszásban, mert bevallom őszintén, hogy az megy a legjobban. Nem vagyok egy hableány, de szeretek úszni. Csodálatos volt az esti fényekben, a tükörsima vízben úszni és egy picit magamra maradni a gondolataimmal. Szeretek lebukni a víz alá, olyan mintha megszűnne az idő és a tér. Pontosan ezt jelenti számomra a sport. A mozgást, amit végzel, nem érdekli, hogy hogy nézel ki, milyen az idő, milyen események történnek. A mozgás mindennap visszavár téged, hogy újra és újra legyőzd önmagad.
Nehéz volt a mai edzés. Egészen jól aludtam, de mivel a héten kezdtük el a súlyzós edzéseket, igen csak megterhelve érzem magam. Ennek ellenére boldogan indultam el a  szegedi pulz utcai crossfit terembe, mivel imádom azokat a kihívásokat, amit a crossfit ad és imádom a csapatot is akikkel edzhetek.
Mai edzés: 15 db 12kg ketllebellel amerikai swing, 15 db felvétel 20 kg és 15 db box jump ( dobozra ugrás) 50 centis szép magas dobozra. Ebből 7 kör. Időre. 17'20 alatt nyomtam le, majd kiégett a tüdőm. De mivel soha senki nem vesz komolyan edzésen, így ez nagyon motivált, hogy megmutassam, igenis tudok valamit. Bár szerintem kicsik voltak a súlyok, de valahol el kell kezdeni:) Az első két körnél majd meghaltam, besavasodtam, alig kaptam levegőt, de tudtam, hogy nem adhatom fel. Mentális erősítésre ajánlom Nektek a futást. Azonkívül, hogy az állóképességet remekül fejleszti, elgondolkozol az egész életeden és mindent megígérsz mindenkinek csak most éld túl, csak most tudd le futni azt a maradék x kilométert. Ezt az érzést viszem át crossfitbe és tűztem ki célul, hogy versenyezni fogok és semmi nem állíthat meg, Hogy hogy jutottam el idáig? Erre holnap fogok választ adni. Remélem kimentél mozogni és nem a TV előtt töltötted az idődet, önmagadat sajnálva. Nincs értelme hidd el Nekem, ha nincs akaraterőd egy Senki vagy. De mi emiatt nem aggódunk, mert mi tele vagyunk akarattal, célokkal és önbizalommal ugye? Na látod:)

Mivel szálkásító szénhidrátmentes diétán vagyok (erről majd holnap, túl hosszú és bonyolult) ezért 2x is meggondolom, hogy mit ehetek. Itt egy remek recept, amit ma dobtam össze és még a halat nem szerető párom is azt mondta, hogy finom lett:)

Hozzávalók:

• két nagy szelet pangasius filé
• 25 dkg koktél rák
• 2 db jó vastag répa (hehehe na jó abba hagytam:))
• 1 nagy fej vörös hagyma
• fél üveg olivabogyó
• só, bors, fokhagyma, petrezselyem
• 4 evőkanálnyi kókuszolaj
• egész citrom leve

 Elkészítés:

A pangasius filét kis kockákra feldarabolom és a kókuszolajjal kikent serpenyőben elkezdem megsütni. Hozzáadom a koktélrákot, együtt pirítom, ízlés szerint fokhagymával, sóval, borssal, citromlével, petrezselyemmel ízesítem és addig sütöm, míg a leve el nem párolog. Közben egy másik serpenyőben, a felszeletelt hagymát kókuszolajon üvegesre párolom, hozzáadom a karikára vágott répát sózom, borsozom, fokhagymát adok hozzá és roppanósra párolom. Amikor mindkét serpenyő tartalma kész, akkor összekeverem, vagy egymás mellé rakva egy kis salátával tálalom.

Isteni finom és nem hízlal:) Egy szálkásító, szigorú diétába is belefér;)

Nincs ebbe semmi ördöngösség, kicsi fantázia kell és elszántság:) Holnap találkozunk és közös pihenő napot tartunk ok? Főzünk finomakat és nem engedünk a csábításnak;) Jó éjszakát, szép álmokat:)

Dóri

Kezdetek.....

Sziasztok!
     Dóri vagyok, tegeződjünk ok?:) Komoly lány, komoly gondolatokkal. Elég sok mindent töltöttem fel a közösségi portálomra azzal a céllal, hogy motiváljak Mindenkit, hogy váltson a sportra és az egészséges életmódra. Úgy gondoltam, hogy mostantól egy blog formájába követhetitek végig az életmódomat, így legalább egy csokorban lesz minden, ami a napok során megfogalmazódik bennem. Ha már egy ember elolvassa és sikerül kicsit megérinteni az írásaimmal, akkor már elértem a célomat. A facebookos bejegyzéseket sem azért rakom fel, hogy frankózzam magam, hanem azért, hogy akinek épp egy ilyen biztató bejegyzésre van szüksége, legyen mibe kapaszkodnia. Hogy miről szólnak ezek a bejegyzések? Életmódról, sportról és motivációról. Ezzel a bloggal kiteljesednek a bejelentkezések, mert úgy gondoltam, hogy a mindennapi edzésterveimet és étrendemet is megosztom veletek, hogy lássátok, hogy az egészséges életmód nem is olyan bonyolult. Elmegyünk majd együtt vásárolni, jöhetsz velem futni, beülhetsz a konyhámba és megkóstolhatod azokat az isteni finom ételeket, amiket nap, mint nap elkészítek, mert igen, itthon én főzök. Méghozzá paleo módra. Hallottál már a paleolit táplálkozásról? Ha nem akkor azért, ha igen akkor feltétlenül kövess engem, mert jó kis ötleteket leshetsz el ;) Nagy fába vágtam a fejszémet, mert most edzésem azon szakaszában vagyok, amikor szálkásítok és igen kemény, annyit elmondhatok. Mindent el fogok mesélni, ami fontos, hogy megértsd miért csinálom ezt és miért fontos az nekem, hogy megosszam Veled. Köszönöm, hogy olvasod és ha úgy döntesz, hogy velem tartasz  nem fogod megbánni!:)

Este még írni fogok, de most megyünk a párommal úszni, itt Szegeden, egy jó kis pancsolással  lezárjuk a mai kemény napot. Természetesen a pancsolás alatt intenzív úszást értek, mondjuk én lehet, hogy hulla pózban fogok lebegni a víztükrön, mert a mai edzés nagyon kemény volt. Annyi szeretnék mondani, hogy ha ma még nem sportoltál, akkor ezen a gyönyörű nyári estén menj el sétálni, biciklizni, kocogni, futni vagy végezz akármilyen mozgásos tevékenységet ami örömet okoz. Ne hagyd, hogy a lustaság bezárjon a szobába, a négy fal közé. Tudod, túl rövid az élet ahhoz, hogy ülve, a TV előtt töltsük:) Este jövök még:)

Dóri