Néha úgy gondolom, hogy nem érzem magam sehol sem jól, csak az edzőteremben. Amikor Te vagy és a mozgás. Nincs senki aki zaklatna, aki fájdalmat okozna. Csak Te vagy és gondolataid.

Ezt érzem futás közben. Szörnyű néha gondolkozni az életen, a jövőn miközben rovod a kilométereket, nagyon nehéz..... De ilyenkor gyorsítok és próbálom magam mögött hagyni a dolgokat. Elnyeli a föld minden lépéssel a fájdalmat, a szenvedést. 

Vége van a terápiámnak. Egy éve összetörve léptem be a pszichiáterhez, hogy segítsen rajtam. Úgy gondolom, hogy nem szégyen szakember segítségét kérni, külföldön ez bevett szokás, csak itthon kell ezt szégyelni. Nem kell rejtegetni, hogy igenis szükség van segítségre. Rengeteg trauma ér minket életünk során, teljesen mindegy, milyen események ezek, minden kornak meg van a saját baja. Nem szabad elmenni a problémák mellett, oda kell figyelni rájuk, mert az elme épsége nem játék. 

Beléptem és tudtam ez az utolsó beszélgetésünk, nincs több gyógyszer, nincs több mankó, egyedül kell utamat járnom. Jól mondta valaki egyszer, hogy egy személynek kell megfelelnünk, egy személlyel kell együtt élnünk a nap 24 órájában: Önmagunkkal. A csatát megnyertem, de most jön igazán a nehéz része. Gyógyultnak nyilvánítottak, hiszen saját bevallásom szerint a szorongások elmúltak, nincsenek rohamok, tudok közlekedni.  Nagyon nagy megpróbáltatás volt ez Nekem, hiszen nem szeretem ha sajnálnak, ellene vagyok a gyógyszereknek, azzal a lépéssel, hogy egy éve a pszichiátert választottam, az értékrendemnek mondtam ellent. De kellett ez a lépés, hogy felfogjam, kell a segítség!!! Nem lehet az ember mindig erős, legyenek hullámvölgyek, amiből oly nagy öröm felállni. Annyi ember küzd önmagával, a megpróbáltatásokkal, mégsem fordulunk szakemberhez, pedig nagyon nagy segítség lehet ebben az örökös harcban, amit Életnek hívnak. Természetesen nem a gyógyszerek és az orvos gyógyított meg, hanem az akaraterőm. Én magam hoztam helyre és raktam össze összetört lelkemet. Most már erősebb vagyok, de még nagyon hosszú út vár Rám, mert mit mondjak, nehéz mindennap Önmagamat tréningezni:)

A sport és az egészséges életmód volt segítségemre a gyógyulásban és tett még erősebbé. Talán furcsán hangzik, de nem változtatnék semmin. Soha nem csinálnék semmit másképp és Te se tedd!!! Köszönöm magamnak és azoknak akik, hozzájárultak ahhoz, hogy egy időre parkoló pályára tegyem magam:) 

Alig várom a mai edzést. Nincs ahhoz fogható érzés, amikor végén, izzadtságtól alig látva, elfáradva elkönyvelhetem, hogy "Igen!! Ma is megcsináltam!" Ez tesz boldoggá, leírhatatlan....

Nagyon sok gondolat kering a fejembe, nem is írok többet, mert csak zavaros lenne az egész. 

A lényeg, hogy legyen nagyon szép napotok és soha ne adjátok fel, még akkor sem, amikor nem látjátok az út végét....Én sem látom, de tudom, hogy nagyon boldog és egészséges leszek.....

Köszönöm, hogy olvassátok!

Dóri

November 21-én első díjat nyert a TDK (Tudományos Diákköri Konferencia) munkám az egyetemen. Nem is az első hely a fontos, hanem, hogy arról beszélhettem, ami számomra a legfontosabb: az egészségről és magáról az egészségfejlesztésről.

Sosem éreztem még ilyen erőt. Szinte tapintani lehetett azt az energiát, amit a hallgatóság felé küldtem. Olyan témában vizsgálódom, ami jelenleg nagyon is aktuális számomra. Szükség van-e egyáltalán ránk egészségfejlesztés tanárokra? A válasz: igen, szükség van ránk.

Kiálltam és lehet, hogy viccesen hangzik, de "elszállt az agyam". Teljesen átéltem a témát, láttam a hallgatók arcán, hogy befogadják, azt amit mondok. Csodálatos érzés volt. Olyan erők munkálkodnak itt, amiket nem szabad veszni hagynom, kicsit meg is ijedtem attól a hatástól amit elértem. Az országos versenyen muszáj lesz objektívnak maradnom, de egy ilyen fontos témában nehéz megőriznem a hidegvéremet. Nagyon örülök, hogy sikerült megírnom a tudományos munkámat, ezt az első helyet és a crsossfit versenyen elért első helyemet tűztem ki célul magamnak erre az évre.

Tudjátok mindig elképzelem a céljaimat. Tanár leszek. Ebben biztos vagyok. Méghozzá egyetemi tanár. Itt fogok az Egészségfejlesztési Tanszéken munkálkodni, tanítani. Most biztos néhány ember elnézően mosolyog, mondván "Úgysem fog sikerülni!" Hogy honnan veszem ezt? Onnan, hogy általában ezt a reakciót kapom, amikor a terveimről beszélek. De nem érdekel. Most is naponta többször elképzelem, ahogy ülök az irodámban, ügyeket intézek, konferenciákon veszek részt, témavezető vagyok és segítem a diákokat. Nem nagyon szoktam a terveimről beszélni. Miért is teszem most ezt? Szeretném, ha éreznéd a soraimból áradó erőt, hogy elhidd nincs lehetetlen és elég csak kigondolnod, amit szeretnél. Persze Nekem is vannak rossz napjaim, amikor magam alatt vagyok.

Pont ez történt ezen a héten is, amikor tanítanom kellett volna. Képzeljétek azt mondtam a szakvezetőmnek, hogy nem vagyok rá képes. Igen, ezt mondtam!!! Már nagyon megbántam. Természetesen beküldött órát tartani és nagyon jól sikerült, nagyon jól éreztük magunkat az órán. Lehet, hogy ilyen mondok, hogy nem tudom megcsinálni, de a tudatalattimban mindig ott van, hogy ez nem igaz. Mindig hittem a sors akaratában, akkor is amikor jött a betegség, amikor nem úgy sikerültek a dolgok. De az elmémbe kódolt Titok sosem hagyott el. Ha most nem érted, meg fogod tapasztalni, ha már érted, akkor kitartást, mert nehéz ezt a mentális harcot megnyerni, de megéri.

Tehát tanár leszek és nagy sportoló.....Ennyi:)

Remélem sikerült erőt meríteni belőlem, mert azért van ennyi energiám, hogy átadjam. Soha ne foglalkozzatok másokkal, csak Önmagatokra figyeljetek! Éljetek egészségesen és szeressétek Magatokat! A céljainkat csak így érhetjük el!

Köszönöm, hogy olvassátok!

Dóri

2010 Balaton:)

Hűvös este van és elindulok futni. Esik az eső, de lemegyek edzeni. Nagyon fáj mindenem, de még végig csinálom a szombati edzést igaz, már majdnem sírok, mert úgy érzem nem megy. Hetek óta nem mozdulnak a súlyok, már mindenkit gyanúsítok, hogy nem jó az edzésterv. Jelentkezek egy házi versenyre, ha már nem mentem el az előzőre, de nem érzem, hogy képes lennék bármire is.......

Nagyon kellett ez a verseny már. Megrendezték a szegedi teremben az első házi versenyt. A hat lány indulóból végül négyen jöttünk el és úgy hozta a sors, hogy az első versenyemet meg is nyertem. Nagyon szoros volt. És nagyon jó volt. Szerintem rákaptam az ízére:) Amikor átvettem a kupát és az érmet, lepergett előttem minden. Össze is mosolyogtunk a párommal, hogy te jó ég, honnan indultunk!! Az első kifulladva megtett km után, ma már simán futok több, mint 10 km-t, az egy kilós súlyzók után, a 30 kg meg se kottyan. Fújjólva nézek a gabonára is, a cukorra és a tejtermékre. Holnap leszünk egy éves paleosok. Hogy mit hozott ez az egy év? A legfontosabb, hogy visszaadta az életemet. Ledobtam -20 kg-t. Tartást és hitet adott. Bebizonyította azt, hogy csak akarat és kitartás kell és mindent el lehet érni. Bizonyosságot nyert, hogy az egészség a legfontosabb. Mert ha van egészség, akkor van minden. De ha nincs egészség, akkor nincs semmi........


A versenyt november 3-án 14:00 órakor tartották a szegedi Pulz utcai crossfit teremben. Na annyira be voltam szarva, hogy egy órakor még úgy, volt, hogy el sem indulok. Nem tudom lazán felfogni. Nem tehetek róla. Vagy nyerek, vagy nem. Nálam ez élet halál harc. Annyira bizonyítani akarok magamnak és a környezetemnek. Belém nevelték. Belém nevelte az a sok "kiváló" pedagógus és testnevelő tanár, akivel életem során összehozott a sors. Testnevelés órán mindig utolsó voltam. Nem voltam ügyes és leírtak a francba. Amikor kisgyerek vagy és a személyiséged éppen fejlődik, érzékeny a lelked, mindent elhiszel. Annyira bennem van, hogy nem tudom megcsinálni, hogy nem vagyok elég edzett ehhez az egészhez,  akkora adag stresszt pakolok magamra, el sem tudja senki képzelni. Nem szeretem, ha biztatnak, mert azt hiszem, azért csinálják, mert béna vagyok. Közben meg jót akarnak..... Tudom, hogy ez szörnyű, de nagyon nehéz kitörni ebből az egészből. Közben pedig, hihetetlen kitartást ad ez a személyiségjegy. Olyan fajta kitartást, amivel mindent véghez tudsz vinni. Tudtam, hogy nyerni fogok. Ez most nem nagy képűség, félre ne értsetek Ez egy olyan gondolkodás mód, amivel bevonzod magadhoz a dolgokat. Nem voltak kétségeim. Tudtam, ha végig csinálom, akkor menni fog. Csak kérdés volt, hogy végig bírom e csinálni:)

Az első wod amprap 3 perc burpee volt 10 kg-os tárcsára ugorva, tehát 3 percig négyütemű fekvőtámasz és amikor felállsz, fel kellett ugrani egy 10 kg-os tárcsára. Ami a csövön kifér. Elkaptam a ritmust, esküszöm jól is esett. Rendszeres futóként nem okoz gondot az ilyen feladat, mert a tüdőm nagyon erős. Sikerült 38 darabot csinálom, szerintem lehetett volna jobb is, de így is megnyertem ezt a wodot, a többiek is nagyon ügyesek voltak, pár ismétléssel maradtak csak le. A crossfit total, iszonyat jól ment. 9 perc alatt kellett elérnem a maxomat vállból nyomásból, hátsó guggolásból és elemelésből. Hetek óta nem mozdul a vállból nyomásom. Stabilan beállt arra a 35 kg-ra és nagyon el voltam keseredve, úgy éreztem nem fejlődik sehova se. Most a verseny hatására sikerült kinyomnom a 37,5 kg-t!!!!!:D:D Annyira boldog voltam és vagyok, mondom na ezért már megérte eljönni:) A guggolásban nem remekeltem, 75 kg a maxom, na a 70kg-nál megálltam, mert elfáradt a combom a burpeeben. Elemelésben viszont újabb egyéni csúcs született: 85 kg. Persze a hátam már nem volt szabályos, tehát nincs hozzáedződve ehhez a terheléshez, de dolgozunk az ügyön. A harmadik wod a kötélmászós 3-6-9 ismétléses, felvétel, guggolás, láblökéses nyomás volt, 30 kg-mal. Tudni kell rólam, hogy utálok minden olyan dolgot, amikor nincs biztos talaj a lábam alatt. Lásd síelés, falmászás, hegymászás, görkori és kötélmászás. Annyira féltem. Féltem, hogy leesek,el volt már fáradva a karom. Ehhez még társul egy nagy adag tériszony is, szép kis kombináció:D Természetesen felmásztam. Amikor lejöttem, minden erő kiment a karomból. Tudjátok, mikor nagy sokk ér, túl éled és elhagy minden erőd. Ott álltam, zsibbadt karral és kezdjem el az ismétléseket. Több, mint 4 kör ment, de nagyon fájt. Eldurrant a karom, hogy testépítő énem szólaljon meg belőlem:D:D Jól elvertek ebben a wodban, mert a szegedi crossfites lányok iszonyat kemények:) Jött az utolsó wallball, box jump kombó, 21-21, 15-15, 9-9 ismétléssel. 6 kg labdával és 50 centis dobozzal. Utálom a wallballt, mert rossz a koordinációm és nehéz eltalálni, úgy dobni, hogy a vonal fölé menjen. Na ehhez képest lepörgettem, olyan szépen csináltam, meg se álltam, nagyon meglepődtem magamon. 4'30 lett a vége, szinte el se fáradtam, olyan levezetés szerűnek éreztem. Ezt a wodot is nyertem és ez a két első hely segített hozzá a végső győzelemhez. Mert Bettivel holtverseny alakult ki. Nagyon kemény az a nő. 42 éves és csupa izom. Szeretnék ilyen lenni 20 év múlva. Mert ugye én még csak 22 éves vagyok:) 

Sehol nem érzem jól magam, csak az edző teremben. Amikor megérkezem, felveszem sport felszerelésemet és kijövök az öltözőből......Vár a párom, aki egyben az edzőm is és kiadok magamból mindent. Mindennap rájövök mennyire szeretem ezt csinálni. Szeretek paleózni és nagyon szeretek crossfites lenni.Nagyon szeretek lemenni edzésre. Nem érdekel semmi más. Találjátok meg Ti is a céljaitokat és tegyetek meg mindent érte. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Azt hiszem és remélem, hogy tőlem elfogadhatjátok:)

Már megint egy hosszú út előtt állok. De nincs kétségem, hogy innen felfele vezet az út. Köszönöm Mindenkinek:)

Köszönöm, hogy olvassátok!

Dóri