Voltam ma egy karácsonyi záró ünnepségen, ahol a diákok játékos vetélkedőn vehettek részt és zárhatták le a tanárokkal együtt ezt az évet. Korábban tanítottam a 10/a osztály, ahol Barbi tanul, ő lesz most bejegyzésem tárgya.

Barbi siket, alig hall valamit a külvilág zajaiból. Hihetetlenül okos és ügyes lány, közös munkánk során is csodáltam őt.

Ezen a vetélkedőn az volt a feladat, hogy az osztályoknak hozniuk kellett egy számukra szimpatikus téli verset, dalt, amit előadtak, esetleg valaki felolvasta az egész iskola előtt.

A 10/a-ból Barbi jött ki. Kíváncsian vártam, hogy egy siket kislány, akinek alig érteni a szavait, hogyan fogja ezt a feladatot megoldani. Csend lett és fehér kesztyűs kézfejeivel színpadiasan zenét kért.Felcsendült egy gyönyörű karácsonyi dallam, talán a legszebb, amit életemben hallottam. Kicsi kezeivel jelnyelven adta elő a dalt, láttam az arcán, hogy mennyire élvezi az előadást. Valószínűleg csak a ritmust észlelhette, hiszen magát a dallamot nem hallhatta. Földön túli élmény volt. Látni az emberi akarat ekkora megnyilvánulását, leírhatatlan. Szólt a dal, Barbi pedig végig jelelte az egészet és méltán zsebelte be a zsűri és a közönség maximális tetszését.

Megkönnyeztem a jelenetet és most is tele vagyok érzelemmel. Holnap nagyon korán megyünk edzeni, gondolkoztam, hogy lehet inkább alszom, de ezek után, inkább elmegyek és legyőzöm megint önmagam.
Adjatok hálát mindennap az égnek, hogy egészségesek vagytok. Nincs ennél nagyobb kincs, vigyázni kell rá és tenni mindennap tenni érte.

Köszönöm, hogy olvassátok: Dóri

Kedves Olvasóim!

Itt a várva várt paleo mézeskalács recept:) Tegyétek egészségesebbé az ünnepet, nincs előírva senkinek, hogy teletömve magát, fetrengjen a kanapén:) Nálam az ünnep, ahogy tavaly is, az egészség jegyében fog telni, hála az égnek ezt a családomban mindenki elfogadja és tiszteletben tartja.

Megmértek ma reggel Inbody géppel. Ez egy olyan műszer, amire ráállsz és megmutatja a valódi igazságot a testeddel kapcsolatban: zsír izom arány, a testeden lévő zsír és izom, hogyan oszlik el, mennyi kalóriát kell enned, hogy életben maradj stb. Márciusban 72 kiló voltam, 21 kg zsírral és 28 kg izommal. A zsír mennyiség elérte a kritikus szintet. Időközben nyáron sikerült elérnem, hogy hatossal kezdődjön a súlyom, de sajnos nem tudom sokáig, tartósan 70 kg alatt tartani. Egy biztos: január elsejétől keményen szálkásítani kezdek, és nem adom fel, mint a nyáron! Fejben készülök rá, az akarat meg van hozzá:)

Szóval ma megmértek. Az eredmény:  3 kg tiszta izommal több és 4 kg tiszta zsírral kevesebb, mint tavasszal. Nagyon jó volt látni, hogy mennyit változtam előnyömre. Még mindig a hasamon van a legtöbb zsír, de ott is 2 %-kal kevesebb, mint márciusban. Nem értem miért kelt szárnyra az a tévhit, hogy a súlyzós edzés vastagítja a lábat, meg a karokat és az milyen csúnyaaaa!!! Kedves Lányok! Miért baj az, hogy ha haza tudod cipelni egyedül a boltból a bevásárló szatyrot? Ha jobb az állóképességed és át tudod adni a helyedet a villamoson? Miért baj, ha szép, definiált tested van? Ha tudsz a fiúkkal sportos témákról is beszélgetni? Előbb vagy utóbb anyukák leszünk és el kell bírnunk 5, 10, 20, 30 kilós gyerekeinket! Erősebb lesz a csontozat, az immunrendszer, az ízületek! Csodálatos tartást ad, ami egy nőnek a legszebb tulajdonsága:) Remélem a sorokat olvasva, úgy döntötök, hogy igen lemegyek az edzőterembe vagy esetleg valamelyik crossfit terembe és kipróbálom Magam! Hajrá, minden fejben dől el!

Advent első vasárnapjára pedig itt van ez a nagyon, nagyon finom paloe mézeskalács:) Érdemes figyelmi a blogot, mert szeretném majd veletek megosztani a paleo mákos bejglit és isteni finom almás pite receptemet is, mert hát édesség nélkül nem élet az élet:)

Paleo mézes kalács

 

Hozzávalók:

·         9 evőkanál nyírfacukor

·         2 egész tojás + 2 tojás sárgája

·         1 ek. mézeskalács fűszer

·         7 dkg zsír

·         9 evőkanál méz

·         1 teáskanál szódabikarbóna

·         50 dkg zabliszt

·         10 dkg darált dió

Elkészítés:

A cukrot, a tojásokat, a mézeskalács fűszert, a zsírt, egy tálban összekavarom. A szódabikarbónát a mézzel felforralom, majd a masszához öntöm, és belerakom a darált diót és a lisztet, összedolgozom. Pár órára hűtőbe teszem, akkor könnyebb vele dolgozni, de volt már, hogy idő hiányában azonnal nyújtottam és sütöttem.

Nagyon pici lisztet szoktam szórni a nyújtódeszkára, mielőtt kinyújtom. Félujjnyira nyújtom, kiszaggatom.

Előmelegített sütőben, kb. 160-180 fokon 10 perc alatt világosra sütöm, ne barnuljon meg nagyon, mert akkor nem marad puha.

Különféle alakzatokat szoktunk kiszaggatni, amit pedig a fenyőfára szeretnénk tenni, abba hurkapálcikával szúrunk egy lyukat, hogy később át tudjuk rajta fűzni a cérnát. Díszítéshez 1 tojásfehérjét szoktam elkeverni annyi porcukorral, hogy folyós, szép fehér masszát kapjak. Pár óra alatt megszárad.

Sok lesz belőle, nem 10 perces elfoglaltság az elkészítése, de nagyon megéri:)

Néha úgy gondolom, hogy nem érzem magam sehol sem jól, csak az edzőteremben. Amikor Te vagy és a mozgás. Nincs senki aki zaklatna, aki fájdalmat okozna. Csak Te vagy és gondolataid.

Ezt érzem futás közben. Szörnyű néha gondolkozni az életen, a jövőn miközben rovod a kilométereket, nagyon nehéz..... De ilyenkor gyorsítok és próbálom magam mögött hagyni a dolgokat. Elnyeli a föld minden lépéssel a fájdalmat, a szenvedést. 

Vége van a terápiámnak. Egy éve összetörve léptem be a pszichiáterhez, hogy segítsen rajtam. Úgy gondolom, hogy nem szégyen szakember segítségét kérni, külföldön ez bevett szokás, csak itthon kell ezt szégyelni. Nem kell rejtegetni, hogy igenis szükség van segítségre. Rengeteg trauma ér minket életünk során, teljesen mindegy, milyen események ezek, minden kornak meg van a saját baja. Nem szabad elmenni a problémák mellett, oda kell figyelni rájuk, mert az elme épsége nem játék. 

Beléptem és tudtam ez az utolsó beszélgetésünk, nincs több gyógyszer, nincs több mankó, egyedül kell utamat járnom. Jól mondta valaki egyszer, hogy egy személynek kell megfelelnünk, egy személlyel kell együtt élnünk a nap 24 órájában: Önmagunkkal. A csatát megnyertem, de most jön igazán a nehéz része. Gyógyultnak nyilvánítottak, hiszen saját bevallásom szerint a szorongások elmúltak, nincsenek rohamok, tudok közlekedni.  Nagyon nagy megpróbáltatás volt ez Nekem, hiszen nem szeretem ha sajnálnak, ellene vagyok a gyógyszereknek, azzal a lépéssel, hogy egy éve a pszichiátert választottam, az értékrendemnek mondtam ellent. De kellett ez a lépés, hogy felfogjam, kell a segítség!!! Nem lehet az ember mindig erős, legyenek hullámvölgyek, amiből oly nagy öröm felállni. Annyi ember küzd önmagával, a megpróbáltatásokkal, mégsem fordulunk szakemberhez, pedig nagyon nagy segítség lehet ebben az örökös harcban, amit Életnek hívnak. Természetesen nem a gyógyszerek és az orvos gyógyított meg, hanem az akaraterőm. Én magam hoztam helyre és raktam össze összetört lelkemet. Most már erősebb vagyok, de még nagyon hosszú út vár Rám, mert mit mondjak, nehéz mindennap Önmagamat tréningezni:)

A sport és az egészséges életmód volt segítségemre a gyógyulásban és tett még erősebbé. Talán furcsán hangzik, de nem változtatnék semmin. Soha nem csinálnék semmit másképp és Te se tedd!!! Köszönöm magamnak és azoknak akik, hozzájárultak ahhoz, hogy egy időre parkoló pályára tegyem magam:) 

Alig várom a mai edzést. Nincs ahhoz fogható érzés, amikor végén, izzadtságtól alig látva, elfáradva elkönyvelhetem, hogy "Igen!! Ma is megcsináltam!" Ez tesz boldoggá, leírhatatlan....

Nagyon sok gondolat kering a fejembe, nem is írok többet, mert csak zavaros lenne az egész. 

A lényeg, hogy legyen nagyon szép napotok és soha ne adjátok fel, még akkor sem, amikor nem látjátok az út végét....Én sem látom, de tudom, hogy nagyon boldog és egészséges leszek.....

Köszönöm, hogy olvassátok!

Dóri

November 21-én első díjat nyert a TDK (Tudományos Diákköri Konferencia) munkám az egyetemen. Nem is az első hely a fontos, hanem, hogy arról beszélhettem, ami számomra a legfontosabb: az egészségről és magáról az egészségfejlesztésről.

Sosem éreztem még ilyen erőt. Szinte tapintani lehetett azt az energiát, amit a hallgatóság felé küldtem. Olyan témában vizsgálódom, ami jelenleg nagyon is aktuális számomra. Szükség van-e egyáltalán ránk egészségfejlesztés tanárokra? A válasz: igen, szükség van ránk.

Kiálltam és lehet, hogy viccesen hangzik, de "elszállt az agyam". Teljesen átéltem a témát, láttam a hallgatók arcán, hogy befogadják, azt amit mondok. Csodálatos érzés volt. Olyan erők munkálkodnak itt, amiket nem szabad veszni hagynom, kicsit meg is ijedtem attól a hatástól amit elértem. Az országos versenyen muszáj lesz objektívnak maradnom, de egy ilyen fontos témában nehéz megőriznem a hidegvéremet. Nagyon örülök, hogy sikerült megírnom a tudományos munkámat, ezt az első helyet és a crsossfit versenyen elért első helyemet tűztem ki célul magamnak erre az évre.

Tudjátok mindig elképzelem a céljaimat. Tanár leszek. Ebben biztos vagyok. Méghozzá egyetemi tanár. Itt fogok az Egészségfejlesztési Tanszéken munkálkodni, tanítani. Most biztos néhány ember elnézően mosolyog, mondván "Úgysem fog sikerülni!" Hogy honnan veszem ezt? Onnan, hogy általában ezt a reakciót kapom, amikor a terveimről beszélek. De nem érdekel. Most is naponta többször elképzelem, ahogy ülök az irodámban, ügyeket intézek, konferenciákon veszek részt, témavezető vagyok és segítem a diákokat. Nem nagyon szoktam a terveimről beszélni. Miért is teszem most ezt? Szeretném, ha éreznéd a soraimból áradó erőt, hogy elhidd nincs lehetetlen és elég csak kigondolnod, amit szeretnél. Persze Nekem is vannak rossz napjaim, amikor magam alatt vagyok.

Pont ez történt ezen a héten is, amikor tanítanom kellett volna. Képzeljétek azt mondtam a szakvezetőmnek, hogy nem vagyok rá képes. Igen, ezt mondtam!!! Már nagyon megbántam. Természetesen beküldött órát tartani és nagyon jól sikerült, nagyon jól éreztük magunkat az órán. Lehet, hogy ilyen mondok, hogy nem tudom megcsinálni, de a tudatalattimban mindig ott van, hogy ez nem igaz. Mindig hittem a sors akaratában, akkor is amikor jött a betegség, amikor nem úgy sikerültek a dolgok. De az elmémbe kódolt Titok sosem hagyott el. Ha most nem érted, meg fogod tapasztalni, ha már érted, akkor kitartást, mert nehéz ezt a mentális harcot megnyerni, de megéri.

Tehát tanár leszek és nagy sportoló.....Ennyi:)

Remélem sikerült erőt meríteni belőlem, mert azért van ennyi energiám, hogy átadjam. Soha ne foglalkozzatok másokkal, csak Önmagatokra figyeljetek! Éljetek egészségesen és szeressétek Magatokat! A céljainkat csak így érhetjük el!

Köszönöm, hogy olvassátok!

Dóri

2010 Balaton:)

Hűvös este van és elindulok futni. Esik az eső, de lemegyek edzeni. Nagyon fáj mindenem, de még végig csinálom a szombati edzést igaz, már majdnem sírok, mert úgy érzem nem megy. Hetek óta nem mozdulnak a súlyok, már mindenkit gyanúsítok, hogy nem jó az edzésterv. Jelentkezek egy házi versenyre, ha már nem mentem el az előzőre, de nem érzem, hogy képes lennék bármire is.......

Nagyon kellett ez a verseny már. Megrendezték a szegedi teremben az első házi versenyt. A hat lány indulóból végül négyen jöttünk el és úgy hozta a sors, hogy az első versenyemet meg is nyertem. Nagyon szoros volt. És nagyon jó volt. Szerintem rákaptam az ízére:) Amikor átvettem a kupát és az érmet, lepergett előttem minden. Össze is mosolyogtunk a párommal, hogy te jó ég, honnan indultunk!! Az első kifulladva megtett km után, ma már simán futok több, mint 10 km-t, az egy kilós súlyzók után, a 30 kg meg se kottyan. Fújjólva nézek a gabonára is, a cukorra és a tejtermékre. Holnap leszünk egy éves paleosok. Hogy mit hozott ez az egy év? A legfontosabb, hogy visszaadta az életemet. Ledobtam -20 kg-t. Tartást és hitet adott. Bebizonyította azt, hogy csak akarat és kitartás kell és mindent el lehet érni. Bizonyosságot nyert, hogy az egészség a legfontosabb. Mert ha van egészség, akkor van minden. De ha nincs egészség, akkor nincs semmi........


A versenyt november 3-án 14:00 órakor tartották a szegedi Pulz utcai crossfit teremben. Na annyira be voltam szarva, hogy egy órakor még úgy, volt, hogy el sem indulok. Nem tudom lazán felfogni. Nem tehetek róla. Vagy nyerek, vagy nem. Nálam ez élet halál harc. Annyira bizonyítani akarok magamnak és a környezetemnek. Belém nevelték. Belém nevelte az a sok "kiváló" pedagógus és testnevelő tanár, akivel életem során összehozott a sors. Testnevelés órán mindig utolsó voltam. Nem voltam ügyes és leírtak a francba. Amikor kisgyerek vagy és a személyiséged éppen fejlődik, érzékeny a lelked, mindent elhiszel. Annyira bennem van, hogy nem tudom megcsinálni, hogy nem vagyok elég edzett ehhez az egészhez,  akkora adag stresszt pakolok magamra, el sem tudja senki képzelni. Nem szeretem, ha biztatnak, mert azt hiszem, azért csinálják, mert béna vagyok. Közben meg jót akarnak..... Tudom, hogy ez szörnyű, de nagyon nehéz kitörni ebből az egészből. Közben pedig, hihetetlen kitartást ad ez a személyiségjegy. Olyan fajta kitartást, amivel mindent véghez tudsz vinni. Tudtam, hogy nyerni fogok. Ez most nem nagy képűség, félre ne értsetek Ez egy olyan gondolkodás mód, amivel bevonzod magadhoz a dolgokat. Nem voltak kétségeim. Tudtam, ha végig csinálom, akkor menni fog. Csak kérdés volt, hogy végig bírom e csinálni:)

Az első wod amprap 3 perc burpee volt 10 kg-os tárcsára ugorva, tehát 3 percig négyütemű fekvőtámasz és amikor felállsz, fel kellett ugrani egy 10 kg-os tárcsára. Ami a csövön kifér. Elkaptam a ritmust, esküszöm jól is esett. Rendszeres futóként nem okoz gondot az ilyen feladat, mert a tüdőm nagyon erős. Sikerült 38 darabot csinálom, szerintem lehetett volna jobb is, de így is megnyertem ezt a wodot, a többiek is nagyon ügyesek voltak, pár ismétléssel maradtak csak le. A crossfit total, iszonyat jól ment. 9 perc alatt kellett elérnem a maxomat vállból nyomásból, hátsó guggolásból és elemelésből. Hetek óta nem mozdul a vállból nyomásom. Stabilan beállt arra a 35 kg-ra és nagyon el voltam keseredve, úgy éreztem nem fejlődik sehova se. Most a verseny hatására sikerült kinyomnom a 37,5 kg-t!!!!!:D:D Annyira boldog voltam és vagyok, mondom na ezért már megérte eljönni:) A guggolásban nem remekeltem, 75 kg a maxom, na a 70kg-nál megálltam, mert elfáradt a combom a burpeeben. Elemelésben viszont újabb egyéni csúcs született: 85 kg. Persze a hátam már nem volt szabályos, tehát nincs hozzáedződve ehhez a terheléshez, de dolgozunk az ügyön. A harmadik wod a kötélmászós 3-6-9 ismétléses, felvétel, guggolás, láblökéses nyomás volt, 30 kg-mal. Tudni kell rólam, hogy utálok minden olyan dolgot, amikor nincs biztos talaj a lábam alatt. Lásd síelés, falmászás, hegymászás, görkori és kötélmászás. Annyira féltem. Féltem, hogy leesek,el volt már fáradva a karom. Ehhez még társul egy nagy adag tériszony is, szép kis kombináció:D Természetesen felmásztam. Amikor lejöttem, minden erő kiment a karomból. Tudjátok, mikor nagy sokk ér, túl éled és elhagy minden erőd. Ott álltam, zsibbadt karral és kezdjem el az ismétléseket. Több, mint 4 kör ment, de nagyon fájt. Eldurrant a karom, hogy testépítő énem szólaljon meg belőlem:D:D Jól elvertek ebben a wodban, mert a szegedi crossfites lányok iszonyat kemények:) Jött az utolsó wallball, box jump kombó, 21-21, 15-15, 9-9 ismétléssel. 6 kg labdával és 50 centis dobozzal. Utálom a wallballt, mert rossz a koordinációm és nehéz eltalálni, úgy dobni, hogy a vonal fölé menjen. Na ehhez képest lepörgettem, olyan szépen csináltam, meg se álltam, nagyon meglepődtem magamon. 4'30 lett a vége, szinte el se fáradtam, olyan levezetés szerűnek éreztem. Ezt a wodot is nyertem és ez a két első hely segített hozzá a végső győzelemhez. Mert Bettivel holtverseny alakult ki. Nagyon kemény az a nő. 42 éves és csupa izom. Szeretnék ilyen lenni 20 év múlva. Mert ugye én még csak 22 éves vagyok:) 

Sehol nem érzem jól magam, csak az edző teremben. Amikor megérkezem, felveszem sport felszerelésemet és kijövök az öltözőből......Vár a párom, aki egyben az edzőm is és kiadok magamból mindent. Mindennap rájövök mennyire szeretem ezt csinálni. Szeretek paleózni és nagyon szeretek crossfites lenni.Nagyon szeretek lemenni edzésre. Nem érdekel semmi más. Találjátok meg Ti is a céljaitokat és tegyetek meg mindent érte. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Azt hiszem és remélem, hogy tőlem elfogadhatjátok:)

Már megint egy hosszú út előtt állok. De nincs kétségem, hogy innen felfele vezet az út. Köszönöm Mindenkinek:)

Köszönöm, hogy olvassátok!

Dóri

Voltam tegnap futni, igaz "csak" 5 km, de elindultam és egy nagyon kemény délelőtti edzés után, megcsináltam megint. Szerelem ez a javából:) 5 km teljes flow élmény. Ahogy rálépek az útra, érzem, ahogy befogad és üdvözöl. Nagyon régóta ismerjük egymást. Bekapcsolom a zenét és kikapcsolom a külvilágot. Gondolataim eltakarják a látásomat és teljes egyensúlyban lépkedek egyre gyorsabban. Az első kilométer után megjelenik az a bizonyos mosoly a szám sarkában. Az a magabiztos, boldog mosoly, amely megköszöni ennek az életnek, hogy futhat és mozoghat, a kitartást, az erőt. Az emberek néznek, csodálkoznak, "hát ez meg min vigyorog?" Nem értik és nem is érthetik, amíg rá nem lépnek arra az útra, amin, mi sportolók járunk.

Sajnálom őket ilyenkor, de meg is értem, tudom, hogy nagyon nehéz. De mindig gondolni kell arra, hogy 30,40,50 éves korodban mi lesz, mert senki sem szeretne cukorbetegséget, rákot, fájdalmakat, szenvedést. Persze, tudom azt is, hogy minket is megtámadhat bármikor, de miért várnám ölbe tett kézzel, ha úgyis ez a sorsom? Miért nem tapasztalhatnám meg a határaimat, ha már lehetőséget kaptam? Most lehet, hogy vékony vagy, azt ehetsz, amit akarsz és nem érzel a sportra ingerenciát. Jól nézel ki ruhában, de ruha nélkül.....gondolom kritikus szemeid megtalálják a hibákat. Inkább kiülsz a Tisza partra egy kis péksüteménnyel és szívod a cigarettát és hülyének nézed a sportoló embereket. Közben akarat gyenge vagy, ezt legbelül Te is tudod. Örülj, hogy van két lábad, kezed, egészséges vagy és van lehetőséget változtatni. Mert változtatni kell.....képes vagy rá, rakd be azt a DVD-t, húzd fel a futócipőt, labdát, ugrálókötelez elő és élvezd, ahogy mozogsz. Nagyon nehéz lesz az első pár edzés, de ebben az életben mi a könnyű? Ha felkelsz mindennap reggel és elmész dolgozni, mert kell a pénz, miért nem kell az egészség? Miért nem kell az a 20 perc, fél óra, óra, amikor nem kell azon gondolkodnod, hogy miért ilyen kegyetlen az élet és, hogy az XY miért volt megint veled olyan szemét???? Tudom, hogy ma az egészség még nem a könnyebbik választás. Csak bámulod a buta modelleket, akiket megcsináltak számítógéppel, elnézed a sportolókat, de eszedbe se jut, hogy Te is lehetsz ilyen. Gyenge akarsz maradni vagy erős?????  Mindenre van megoldás és idő, csak akarni kell és véghez vinni. Legyen a mozgás és az egészséges táplálkozás ugyanolyan fontos, mint a kedvenc TV műsorod, kajád, cigid, italod. Állítsd fel a sorrendet és kezd el!!! Ne érdekeljen senki és semmi, csak Önmagad:) Holnap másképp lesz ugye?

Teljes egyensúlyban értem vissza a futásból tegnap. Kellemesen elfáradtam és feltöltődtem. Persze a maximalizmusom nem hagyott nyugodni és megállapítottam, hogy már megint elég lassan futottam (12 km/h), de közben büszke is voltam magamra. Felpróbáltam ma egy olyan gatyát, amibe régen alig fértem bele. Ma 15 centivel bővebb a dereka és 5 lyukkal kell beljebb húzni az övemet, hogy beérjen. Jól indulnak ezek a reggelek;)

Tehát paleolit táplálkozás. Igen már megint egy divathullám, majd lecseng, szinte hallom, ahogy forgatod a szemeidet:) Mindig azt vallottam, hogy az ember ne kövessen diétákat, mert ehhez hasonló marhaságokat, mert azt úgysem lehet egy életen át tartani. Mindenki találja meg az egyensúlyt az étkezésebben, egyen kevesebbet, de egészségeset és mozogjon min. heti 3x 20 percet. Soha nem ajánlottam senkinek, hogy élje szabályok szerint az életét és határolja be magát, csak tartsa a mértéket. Az a baj, hogy az első diétám után ez nem működött. Amikor 58 kg mutatott a mérleg, kitártam a hűtőt és, mindent ettem. Gondoltam, majd lemozgom. Na hát ez nem működött. Nem tudtam azt a sok szénhidrátot lemozogni, amit magamba tömtem. És lassan szűkek lettek megint a farmerek. Az a jó a paleóban, hogy lehet sokat enni. Igen, most mondhatod, hogy "De Dóri!! Te mellette, azért sokat mozogsz!" Ez nem igaz, hiszen  a tökéletes alak 70% táplálkozás és 30% mozgásból áll össze. Igen sokat edzem, de anno is sokat edzettem mégis visszahíztam. Most nem. Ehetek este 10kor paleo süteményt, másnap feljön rám a ruhám. Természetesen a bűntudat alap, mert ugye Én nem eszek 6 után, csak edzem:D De hát ez az én hülyeségem, ezt azért ne kövessétek:) Mit lehet enni? Húst, magvakat,zöldséget, gyümölcsöt, sajtot. Igen a sajt tejtermék, de állítólag annyi feldolgozáson ment keresztül, hogy már nem számít annak. Egyébként nem lehetne csak kemény sajtokat enni, de mi szoktunk trappista sajtot is fogyasztani, semmi bajunk tőle. Így, hogy felsoroltam mit lehet enni, gondolom mindenki szörnyülködik, hogy "Na ezt már nem!" Én is így voltam. Igen, meg kell tanulni főzni, kedves lányok, fiúk! Nincs gyorsétterem és mindig előre gondolkozunk. Ez szerintem minden életmódváltásban benne van, úgy, hogy ezzel nem lesz baj:) Nem lehet enni cukrot, gabonát (rizs, tészta, kenyér, ropika, kekszike stb) és tejterméket. Szerintem a cukor az első, amit dobjunk ki az ablakon ok? Helyette CSAK nyírfacukor. A mézet sem ajánlom, megemeli a vércukor szintet, ami utána hirtelen leesik és bumm!!! Jön a farkas éhség, amikor igen, nehéz értelmesen gondolkodni.


Mi is az a nyírfacukor?

A nyírfacukor fehér, édes, kristályos szénhidrát, egy természetes cukorféle. Íze, megjelenése szinte teljesen azonos a hagyományos kristálycukoréval, az emberi szervezetre gyakorolt élettani hatása viszont épp az ellenkezője. A nyírfacukor fogyasztása önmagában nem vezet elhízáshoz, jótékony hatással van fogainkra, lúgosítja szervezetünket, nem kell inzulin a hasznosításhoz, gyorsítja az emésztési folyamatokat és segíti a kiválasztást.

 http://www.nyirfacukor.hu/mi_is_az_a_nyirfacukor




Felnőttek, gyermekek, cukorbetegek, várandós kismamák, fogyni vágyók és candida-diétán lévők is egyaránt biztonsággal fogyaszthatják.

A nyírfacukor előnyei/tulajdonságai:

    Enyhíti a természetellenes éhségérzetet
    Csökkenti a cukor és szénhidrát iránti vágyat
    Elősegíti az emésztési folyamatokat, gátolja a székrekedést
    Alacsonyan tartja és segít stabilizálni a vércukorszintet
    Nem növeli a test inzulin szükségletét
    Alacsony kalória és felszívódó szénhidrát tartalom
    Lassítja a fogszuvasodást, a fogkőképződést, csökkenti a lepedékképződést
    Nem táplálja a kártékony baktériumokat szervezetünkben
    Igazoltan használható a gombás fertőzések, a Candida esetén is
    Lúgosító, méregtelenítő hatású
    Elősegíti a kalcium és B vitaminok felszívódását




Igen, egy kilo 2500 ft körül mozog. De mivel egy héten egyszer eszünk édességet, így megéri megvenni, mert büntetlen élvezethez vezet;) És sokkal kevesebb kell belőle, mint a rendes cukorból. Nem, nem jó a barna cukor, a juharszirup, a nádcukor stb. Nem jó mert megemelik a vércukorszintet és zsírként raktározódnak el. Ellenben a nyírfacukor nem hízlal és nem vonja el a vitaminokat a szervezetből. Anyukámnak úgy stabilizálódott a vércukra, hogy minden reggel megevett és megeszik egy kanál nyírfacukrot. Hihetetlen mi? Próbáld ki és szerezd be. Nálam mindig van egy kis dobozzal, hogy ha beülünk a csajokkal valahova kávézni, vagy teázni, nehogy bűnbe essek:) Ma almás paleo sütit sütünk és nagyon jó ízűen legalább 3 szeletet meg fogok enni belőle;) Miért akarod magadtól megvonni ezeket az élvezeteket? Az élethez hozzá tartozik az édes íz és na, én is boldog vagyok tőle:) Ezen a héten hagyjuk el a cukrot. Irány  a biobolt és a mindennap kenyérre és cukros üdítőkre költött pénzedből vegyél egy fél kiló nyírfacukrot, ok?

Soha nem adjuk fel, mert akkor nem Mi lennénk a legjobbak:)

Mai étrend (lehet ötleteket lopni)

Reggeli : kolbász, házi májas, paprika, sajt
Ebéd: csirkepörkölt, paleo nokedlivel, nyírfacukros savanyúsággal, paleo almás pite
Vacsora: virslis, mustáros saláta, gyümölcs

Ha elkészülnek az ételek, felrakom a képeket és a recepteket, szeretnék segíteni, hogy könnyebb legyen.
Mai mozgás? Este crossfit, a szegedi Pulz utca 33. szám alatt:)

Köszönöm, hogy olvassátok és kitartást<3

Dóri

Crossfit tábor 2012

Elnézést, de elfeledkeztem a blogomról:) Most van egy kis időm, írom is tovább. Tegnap este  paleokókuszos csokis muffint sütöttünk a Párommal, szeretném ennek a receptjét megosztani Veletek:)

Paleo kókuszos, csokis muffin 18 db (mi nagy tételben nyomjukXD)

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 2 kanál nyírfacukor
• 2 kanál vaníliás nyirfacukor
• egy deci olivaolaj
• 20 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg zabliszt
• egy teáskanál szódabikarbóna
• egy teáskanálnyi kókuszzsír
• víz 

 Paleo csokiöntet: 

• egy evőkanál nyírfacukor
• két evőkanál holland kakaópor
• két evőkanál víz
• egy deci kókusztejszín (ha nincs otthon, rakj egy kicsit több vizet a lábasba, amikor melegíted)

Elkészítés:
Két tojást, nyírfacukrokat, olívaolajat habosra keverjük, hozzáadjuk a kókuszreszeléket, zablisztet, szódabikarbonát és keverjük, majd annyi vízet öntünk hozzá, hogy egy sütemény féle masszát kapjunk, tehát ne legyen túl folyós és szilárd sem. Kókuszzsírral kikenjük a muffin sütöformákat és belekanalazzuk a tésztát. majd előmelegített sütőben, kb. 180 fokon 30 percig sütjük.

A csoki öntethez a hozzávalókat belerakjuk egy edénybe és nagyon pici lángon összemelegítjük, amíg a nyírfacukor el nem olvad benne. Figyeljünk rá, hogy ne forrjon fel, csak melegíteni szabad!!

Ha kész vannak a muffinok( bele szúrkáltunk kést, vagy hústűt a közepébe és nem ragadt rá a tészta), akkor kivesszük, picit hagyjuk hűlni, majd a formából kivéve, megkenjük a csokiöntettel és kókuszreszeléket hintünk rá. Isteni finom, omlós sütit kapunk, én tegnap este megcsináltam, ma reggelre egy falat sem maradt belőle:D:D

Jó étvágyat:)

2011. november 5-én jött el az a vasárnap este, amikor szakítottam az addigi önpusztító életemmel. Másnap reggeltől nem ettem finomított szénhidrátot, krumplit, rizst, tésztát, kenyeret, péksüteményt, cukrot és tejterméket. Ezt nevezik paleolit táplálkozásnak. Emlékszem, kételkedtem és féltem, hogy mit fogunk enni??? Kételkedtem, hogy ha nem eszünk tejterméket, honnan lesz kalcium a szervezetünkben? Mi lesz ha csontritkulásom lesz? Honnan lesz rost? A paleo ellent mond, minden eddigi táplálkozási piramisnak, mindennek, amit eddig tanultam. Ugye mit sugallnak nekünk a tankönyvek, szakirodalmak, újságok? Egyél zsírszegény ételeket, táplálkozásod 60%-a legyen szénhidrát, joghurt, túró, teljes kiőrlésű kenyér bla bla bla stb. Nem? Te is így tudod szerintem. Akkor még pánikbeteg voltam, nagyon súlyosan. Szorongtam. Miután váltottunk, 2 héttel utána drasztikusan csökkentek a rohamok, a szorongás. Megnyugodott a lelkem. Olvastam, hogy tejtermékek, gabonák is okozhatnak pánikbetegséget és akkor jöttem, hogy ezeknek az elhagyása milyen jót tett a szervezetemnek. Nem mértem meg magam, azon a hétfőn reggel amikor elkezdtük, de kövérebb voltam, mint valaha. Nem ilyen szétfolyósan, hanem jó vastag karokkal, combokkal és igen a stressz miatt megjelentek rajtam az úszógumik is, amik nem nagyon volt rám jellemzőek, hiszen mindig is büszke voltam lapos hasamra. Február elsején mértem meg magam először. Akkor már túl voltunk egy egészséges karácsonyon és születésnapon is. Annyira jó érzés volt, hogy nem zabáltam tele magam ezeken az ünnepeken, hanem fitt voltam, vidám és boldog. Amikor először megmértem magam 74,5 kg mutatott a mérleg. Elképettem.  Úristen???? Vajon hány kg lehettem, mikor elkezdtem???? Teljesen ki voltam akadva, mert a célom 65 kg (amit azóta még nem sikerült elérni, mert na szeretek enni:D), de egyben örültem is, hogy igen van eredmény, sikerülni fog. Annyit mondom, hogy szokás szerint nem nagyon hitt benne senki, hogy újra véghez viszem ezt. Nyár elején már csak 70 kg volt, most pedig sikerült levinnem 69 kg-ra:) Nincs már sok, nem mondom, hogy célom a további fogyás, jól érzem magam így is, de a hiúságom nem engedi, hogy megálljak:) Közben persze a mozgás sem maradt ki az életemből. Emlékszem, milyen nehéz volt újra kezdeni. Ki sem merészkedtem a szabadba, bent a szobába nyomtam Rubint Rékát, mondhattok akármit rá, engem ő hozott annyira formába, hogy februárban, amikor elkezdtem újra futni, meg sem kottyant 4 km:) Megerősítette a főbb izom csoportjaimat, feszesebb lettem és természetesen kőkemény hasizmot és feneket varázsolt Nekem:) Minden nyaraláson ott van velem, ugye ilyenkor nem tudok crossfitezni és csinálom, kitartóan és nagyon jó kedvűen, mert szép emlékek kötődnek ezekhez a DVD-khez. Tavasszal lemerészkedtem crossfit edzésre is. Ádám régóta rágta a fülemet, hogy menjek le, de én féltem, hogy mi lesz, ha nem birom, kik lesznek ott?? meg na, mivel maximalista vagyok, féltem, hogy nem bírom végigcsinálni. Életem legjobb döntése volt, hogy lementem és egy remek csapattal edzhettem. Szerelem volt első látásra (persze nem a burpee fúúúj), azóta is csinálom és egy edzést sem vagyok hajlandó kihagyni. Ádámmal külön is edzünk, mert komoly céljaim vannak.... Megtanultam box jumpolni (dobozra ugrás), kötelet mászni, fekvőtámaszozni, nagy súlyokat megmozgatni és büszkén mondom mindig, hogy crossfites vagyok. A crossfit adta meg azt az alakot, amire, most oly büszke vagyok. Nem szabad félni az izmoktól, nagyon jó, ha vannak, pl.: többet lehet enni, mert az izmok elégetik, hiszen külön életet élnek, külön anyagcseréjük van. Nem vesztettem el a nőies formáimat, izmosodtam, formálódtam sokat és annyira örülök, mikor emberek észreveszik, hogy sportoló vagyok:):)

Sosem szabad feladni. Legyen akaraterőd és kitartásod ebben a sötét világban:) Megyek is edzeni, szerintem délután még írok, mert sok mindent szeretnék még elmondani Nektek. Csináljátok meg a muffint és egyetek egészséges édességeket;)

Köszönöm, hogy olvassátok: Dóri

Paleo girl:)

Visszatértünk az első, de nem utolsó crossfit táborunkból. Hihetetlen jó volt.... el sem tudom Nektek mondani. Sajnos sok rossz emlékem van a táborozásokról. Valahogy azokban a táborokban, ahol voltam, nem voltak emberi értékek. Gyomorgörccsel indultam el és hiába tettem meg mindent a többiekért, soha nem kaptam vissza semmit. Ezt a tábort vártam és akár hiszitek, akár nem, nem volt kedvem haza jönni. Nekem, aki már a megérkezéstől kezdve számolta a perceket, hogy mikor menekülhet haza, abba a közegbe, ahol szeretnek és megbecsülnek. Először is, ha megengeditek, ejtek pár szót, a páromról, aki nélkül ez létre sem jöhetett volna. Egyedül leszervezte, összeállította a programot és együtt közösen, éjszakákon át imádkoztunk, hogy legyen jó idő:) Büszke vagyok rá, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy engem szeret és én szerethetem Őt. Nagyon jók voltak a wodok, jó volt a csapat, jó volt az idő, kell ennél több? Itt nem volt irigység, segítettünk egymásnak, mindenki magáért csinálta, nem volt kényszer, támogattuk egymást, ha kellett. Pontosan ilyennek képzelek egy tábort, örök emlék marad. Nagyon büszke vagyok Mindenkire, aki végig futotta velem a távokat, amiket reggelente kitűztünk magunk elé, hogy felkelt és megtisztelt a bizalmával, elfogadta a segítségemet. Nagyon jó és különleges embereket ismertem meg, sokan közülük olyanok, hogyha nem lennének ki kéne őket találni;) Külön tisztelet az egyik fiatal embernek, aki a betegségén felül kerekedve, erőn felül, csinálta végig velünk az edzéseket. Nem mondok neveket és konkrét tényeket, ha elolvassa, úgyis tudni fogja, hogy kiről van szó. Nagyon rég nem éreztem ilyen jól magam, feltöltődtem és fáradtan, de nagyon boldogan jöttem haza:) Mindenképpen szeretnék még a táborban szerzett tapasztalataimról írni, de most be fogom fejezni az előzmények taglalását.

Tehát ott tartunk, hogy azon a december 23-i estén pánikrohamot kaptam. Egész éjszaka szenvedtem, 100 pulzussal ébredtem, a vérnyomásom 140/90 volt és fulladtam. Ez volt a legrosszabb. Feküdtem a karácsonyfa mellett és nem kaptam levegőt. Reménykedtem, hogy elmúlik, hogy majd jobb lesz. Hála az égnek 2 hétig nem dolgoztam, így tudtam pihenni, de nem akart elmúlni. Ha utazni kellett, végem volt. Márpedig én nem álltam meg és az összes órámat megtartottam, nem voltam hajlandó feladni azt, amit szeretek. Csak az volt a baj, hogy ez a munka az energiák átadásáról szól, folyamatos mosolygásról, nem vihettem be az edzőterembe gondot, mert valljuk be, senkit nem érdekelt. Másrészt olyan vagyok, hogy nem mutatom mennyire fáj, nem akarom, hogy sajnáljanak, nem akarok gyengének látszani. Heti 6 órát tartottam. Magamra már nem maradt idő, féltem a hőn szeretett hot iron órákra bemenni, nehogy rosszul legyek. Ez a félelem örökös szorongást eredményezett, az összes közlekedési eszközön rosszul voltam, nem kaptam levegőt, pedig ma már utazás nélkül az élet elképzelhetetlen. Volt, hogy a barátnőmtől kapott kicsi ereklyét szorongatva, csak rágondolva, könyörögtem a felsőbb erőnek, hogy nem akarok meghalni. Úgy éreztem  vége, megfulladok. Biztos kérdezitek, miért nem mentem orvoshoz? Voltam a háziorvosnál, természetesen felírt egy kis xanaxot..... Akkor és ma sem tekintem megoldásnak semmire, sem a gyógyszert. Nem vettem be egyet sem. A vérvétel eredménye tökéletes volt, az ekg, kardiológiai vizsgálat és a tüdőröntgen nem mutatott semmit. A legrosszabb a bizonytalanság volt. Mikor jön megint a roham, miért nem múlik el, ha nincs semmi bajom???Miért??? Miért???? Elvesztettem a hitem, mert nem értettem, hogy miért engem kell büntetni, mikor nem én vagyok a bűnös. Nem tudtam megélni a pillanatokat, mert örökké rosszul voltam. Az emberektől nem kaptam segítséget. A családom nem értette, hogy mi a baj, egyedül az akkori párom állt mellettem, de a húga, akit azóta is gyűlölök ezért, soha nem segített. Neki öröm volt, hogy Nekem rossz. Próbáltam megbeszélni vele a dolgot, de soha nem értett meg, sajnos ő is lelki beteg volt. Hogy miért írok róla? Mert általa tapasztaltam meg, hogy milyen a gyűlölet. Nem szeretnék Róla többet írni, sajnálom, hogy nem mondtam el akkor Neki, hogy mit gondolok. Igazából, sokan akarták látni a bukásomat. Egy sikeres lányból, akinek mindene meg van, hogyan lesz idegroncs. Sokszor gondoltam arra, hogy passziváltatom magam a főiskoláról, fő az egészségem, de végülis nem tettem. Elmentem a kötelező táborokba is, ami a diploma megszerzéséhez kellett és végig csináltam, erőn felül. Síeltem és lovagoltam, úgy, hogy rettegtem. Nagyon, nagy csapást mért rám az élet, de megérdemeltem. Igen, megérdemeltem, nem foglalkoztam magammal, mindig másoknak akartam megfelelni. Közben a kilók rakodtak rám és nagyon nem éreztem jól magam a bőrömben. Aztán kirúgtak a munkahelyemről és vége lett a párkapcsolatomnak is, mert jött valaki az életembe, aki megváltoztatott Mindent. Addig a március 27-i estéig azt hittem, hogy ez az állapot örökre így marad. Nem lesz soha kiút, mindig mosolyognom kell olyan emberekre, akiket legszívesebben a halálba kívántam volna.

Azon az estén végre szabadnak éreztem magam. Boldog voltam, hosszú idő után buliztam és nem féltem attól, hogy rosszul leszek vagy meghalok. Mert ilyen ez a pánikbetegség, beképzelsz magadnak dolgokat. Nem is vettem észre, hogy ott van, csak azon az estén. Most szeptemberben lesz másfél éve, hogy megismertük egymást. Ez a blog nem a magán életem kiteregetéséről szól, de szeretném ha tudnátok, hogy mindazt, amit elértem, hogy újra vékony és sportos vagyok, hogy érzelmileg stabil vagyok, nagyrészt Neki köszönhetem. Néha el se hiszem, hogy együtt vagyunk és tudjuk, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy sikeres nő. Teljes mértékben kiegészítjük egymást, kívánom Nektek, hogy Ti is megtaláljátok a másik feleteket:)

Miután járni kezdtünk, sokkal jobban voltam. Sajnos a szorongás megmaradt és sokszor maradtam inkább otthon, minthogy elmenjek valahova. A futás, a szeretett futásom, el lett hanyagolva és tömtem magamba a sok édességet. Ez a kapcsolatom is ki lett téve a pánikbetegségem által gerjesztett stressznek, de Ádámmal túléltük. Ideges voltam, kiabáltam, igazi hárpia voltam;) Na jó, akkor annyira nem volt vicces. Sokszor mondtam Neki, hogy ha nem akarja, nem kell velem végig csinálnia, de velem volt jóban és rosszban is. Nem akart múlni, össze vissza dobogott a szívem, szédültem, nem kaptam levegőt. Közben lediplomáztam, felvettek mesterszakra, dolgoztam, tehát az élet nem állt meg, csak nagyon nehéz volt így. Tavaly ősszel leltem rá a pszichiáteremre és végső kétségbeesésembe mentem el hozzá. Meghallgatott, felírta a gyógyszereket és mondta, hogy ne féljek, meg fogok gyógyulni. Nagyon sokszor gondolkoztam azon, hogy az a felsőbb erő, amiben hiszek, miért mérte rám ezt a csapást? És ha rám mérte, miért nem tudok belőle kilábalni? Az orvosom azt mondta, hogy nem gondolkozzak rajta, hogy miért van ez a betegségem. Olyan ez, mint a rák vagy az allergia. Van akinél kialakul, van akinél nem. És Én megnyugodtam. Elfogadtam, ez van, ezt kell szeretni. A szüleim nem fogadták el, hogy orvoshoz járok, hogy gyógyszert szedek. Anyukám ijesztgetett, hogy majd még jobban meghízok és ez lesz, meg az lesz..... Nagyon nehéz volt a lelkem. Azon a november 5-i vasárnap este, elindultunk a vonathoz apukámmal és mivel már nagyon hideg volt, felvettem a téli kabátomat, ami egy éve nem volt rajtam. Alig ért be. Kétségbe esve mondtam anyunak, hogy szerintem híztam vagy 5 kg. Mire Ő: " Szerintem többet is." PFFFFFFF........Köszike!!!!!! Akkora pofon volt, de közben igaza volt. Utazás közben átkattant valami. Megérkeztem Szegedre közöltem Ádámmal, hogy megeszem az utolsó vacsorámat és holnaptól fogyókúra. Életem legjobb döntése volt.......

Hogy miről szól a paleolit táplálkozás? a crossfit? Mi az amit még lefogok írni a táborról? Holnap mindent megosztok veletek esküszöm, de most elmegyek, nyújtok egy hatalmasat, mert mindenem fáj a kemény tábori edzésektől. Ti pedig menjetek a szabadba, sportoljatok, éljetek egészségesen!!!:)

Köszönöm, hogy olvassátok!!

Dóri

Bűnözés??? Igen vagy nem:)

Azért el kell, hogy áruljak Nektek valamit: szoktam az étkezésben néha engedni a csábításnak, vagyis ahogy nevezni szoktuk: bűnözök:) Szerintem Mindenki ismeri ezt a szót, aki egészségesen akar élni. Azért is hozom fel Nektek ezt a témát, mert az idei SZINen (Szeged Ifjúsági Napokon) töltött időszak alatt, igen, engedtem a csábításnak. Ráadásul sok ember lepődött meg, hogy bulizni vagyok, hogy eszek olyan dolgokat, amit egyébként tilt a vallásunk. Kérdem Én: Miért lennének ezek bűnös dolgok? Ha így fogjuk fel az életet, az életmódot, amit folytatni akarunk, akkor nem fogjuk tartani sokáig és tényleg bűnözéssé válik. Tudom, hogy azok az emberek, akik ilyenkor rávetik magukat a témára és megjegyzéseket tesznek, hogy na te ilyet is eszel, azok csak az akaraterőt irigylik. Mondhatod, akár fiú vagy, akár lány, hogy Te ehetsz bármit, nem látszik meg az alakodon, Téged nem érdekel, rövid az élet, hogy szenvedjünk, előbb vagy utóbb, úgyis megbosszulja magát ez a felfogás.Férfiként, úgyis egyszer fogyókúrázni kényszerülsz, ha nem akarsz szenvedni a különböző betegségektől, nőként pedig, úgysem fog tetszeni, amit a tükörben látsz. A mozgásnak olyannak kellene lenni, mint az levegővételnek, ha nem teszed, belehalsz. Sokszor hallom, hogy de én jó génekkel rendelkezem, mert a nagyszüleim is élnek még, senkinek nem volt betegsége stb. Igen ám, de ne feledjük, hogy a nagyszülők egy másik generáció, náluk ismeretlen volt a fastfood, az autó, 5 km kellett gyalogolni az iskolába és nem a gép előtt facebookoztak órákig, hanem kint a szénakazalban bújócskáztak. Megalapozták fiatalkorban azt a jó genetikát. Szóval kedves kritikusok, akik lesik, hogy mikor bűnözök, üzenem, hogy ebből a csatából, csak Én jöhetek ki jól. Le kellett írnom ezeket, mert lelkis emberként, nagyon magamra vettem a beszólásokat. Más szemszögből nézve azonban, legalább figyelnek rám. Pontosan ez a célom, hogy kövessék a blogomat és minél többen alkossanak véleményt és együtt jussunk el oda, hogy egészségesebben élünk. Szóval ettem lángost, gyrost és egy tábla csokit, a 4 nap alatt. Tudjátok mit? Jól esett. Éreztem, hogy ennem kell és, ha tényleg így van, akkor engedni kell Neki. Az alakomon nem látszik, a lelkemnek jót tett:) Mi megtehetjük és meg is kell tenni, néha vissza kell venni a tempóból.

Régóta tervezem, hogy visszaveszek a tempóból és pihenek egy hetet. De nem bírtam ki, mert enni szeretek, igaz csak paleot, de így is félek, hogy visszahízok, ezért nem merek kihagyni egy edzést sem. Pedig a szervezetnek kell a pihenés is. Szánjatok időt az alvásra és egy héten minimum 1 napot edzés mentesen töltsetek. Addig, addig tervezgettem, hogy majd pihenek, hogy az élet közbe szólt. Kedden elestem a biciklimmel és megzúzódott a vállam és nagyon rosszul esett ez az égiektől, mert pont SZIN előtt egy nappal, illetve jövőhéttől crossfit tábor, amit szívvel-lélekkel akarok majd csinálni. Természetesen pihentetem a sérült testrészeimet, de közben tudom, hogy nem fog elmúlni a fájdalom a jövőhétre. Valahol megérdemeltem, túl hajtottam magam. Fájdogál, és félek, hogy a belefektetett munka el fog veszni.

 Úgy, hogy marad Rubint Réka. Régóta szerettem volna egy-két mondatot ejteni Róla. A sok kritika ellenére, amit most mér Én is átérzek, ember tudott maradni. Fanatikus és épp ez kell ide. Mehetne külföldre, de nem teszi, Ő marad itthon és ebben az irigységgel és rossz akarattal teli országban, tartja a tornáit és hirdeti az egészséget. Nem baj, hogy így néz ki, fitness edzőként, nézzen is ki így. Vele váltottam életmódot és még a mai napig előveszem a DVD-it. Ő segít Nekem most a rehabilitációban és tartja életben az izmaimat, amíg nem kezdhetem el újra a súlyzós edzéseket. Ha egy jót szeretnél edzeni és látványos eredményt akarsz, shoppingold be az összes DVD-t:) Amikor a mély depresszióm után elkezdtem megint edzeni kb. 0 fizikai állapottal, 2 hónap alatt annyira rendbe tett, hogy a futós edzéseim megkezdésénél, én magam is meglepődtem, milyen könnyen is megy a futás. Hálás leszek Neki és bár nem vagyok híve az update étkezésnek, azért ha fel akarom dobni az ebédemet, előveszem a Norbis majonézemet;)

Mára legyen ennyi elég...Szerintem Nekem is és Nektek is meg kell emészteni, amit ma itt olvastatok. A küzdelmeim leírását, majd máskor folytatom, most fekszem és kialszom magam, mert ha eleget alszol, nem lesz úszógumid:D 

Holnap reggel megyek futni, megnézzük mit reagál a vállam:) Sportoljatok és éljetek egészségesen, szeressétek egymást:)

Köszönöm, hogy olvassátok: Dóri

Erre a kicsi lányra is büszke vagyok, nehéz körülmények között, de próbál egészségesen étkezni:)

Minden edzésen elnézek egy kicsi lányt, ahogy ugyanazt a mozdulatot gyakorolja órák hosszat. Elismerés és csodálat keveredik bennem. Még csak 17 éves és mekkora akarat ereje van. Szeretek vele beszélgetni és titokban a háta mögött néha suttyomba figyelgetem izmos vállait, hogy egyszer majd Nekem is ilyen lesz. Tudjátok mit szeretek a szegedi crossfit edzésekben? Hogy nincs irigység, hanem együtt örülünk a másik sikerének. Most is ennek a kicsi lánynak  nem úgy alakult az anyagi helyzete, hogy tudjon edzésre járni. Egy emberként merült fel bennünk, hogy összedobjuk Neki a bérlet árát, mert nélküle nem teljes a csapat:) Csodálatos pillanatok ezek. Szeretek az embereknek segíteni, mégha sokszor ki is vagyok használva..... Szeretem látni a mosolyukat, szeretem ha az emberek jól érzik magukat a környezetemben. Akár mennyi erőfeszítésembe kerül is, mindent megteszek az másikért. Nem szoktam nemet mondani. Van ennek persze árny oldala is, mert rengeteg a rossz ember és sokszor kihasználtak, de legalább megtanultam, hogy kik a fontosak az életembe. Legyél Te is mindig jó és segítőkész, hidd el meg fog térülni a fáradozásod, akár mennyi bolond ember is vesz körül, legalább a te lelkiismereted legyen tiszta:)

2010-ben kezdtem el az aerobik és testépítő-fitness oktatói képzést Szegeden. Emlékszem az első héten megkaptam az edzéselmélet tanáromtól, hogy Nekem nem nagyon kellene ezt csinálnom. Természetesen nem nagyon vettem magamra, mert ha minden véleményt felvettem volna életem során, akkor sehol sem tartanék. Jól ment a képzés, szerettem nagyon, a gyakorlat során pedig annyira elégedettek voltak velem, hogy munkát kaptam és elkezdhettem dolgozni. Közben Kecskeméten elvégeztem 2011 nyarán a pilates oktatói képzést és ott is felfigyeltek a képességeimre és munkát kaptam. Maximalistaként mindkettő munkahelyen egyszerre dolgoztam és nagyon, nagyon élveztem. Rengetegen jártak hozzám, én pedig végtelen hálát éreztem minden ember iránt, aki bejött az órámra. 2011 szeptemberén azonban választanom kellett, hogy Kecskeméten vagy Szegeden dolgozok e tovább, én pedig logikusan és érzelmi alapon Szegedet választottam. Ekkoriban ismerkedtem meg a hot ironnal, amit szívvel lélekkel csináltam, sőt voltak hot iron edzői álmaim, amit azóta se temettem el;) Izmos voltam, de nem voltam elégedett magammal, mivel az egészséges táplálkozás még mindig kimaradt az életemből. Nagy volt a stressz. Az akkori párkapcsolatom, a gyűlölet az iskolában és a munkahelyemen rám nehezedő stressz, mind-mind kezdett felőrölni. Irigyeltek sokan. Boldog párkapcsolat, még el sem végeztem az iskolát biztos munkahelyem volt, az egyetem is megbíztak egy-két órával és még jó tanuló is voltam. Rengeteg rosszindulatú ember vett körül, aki csak arra várt, mikor bukom el. Sajnos akiket a barátaimnak tekintettem, azok is csak a véremet szívták. Csak a jegyzetem kellett, meg hogy súgjak, segítsek: kihasználtak. De amikor én kértem volna segítséget, akkor nem kaptam. Szörnyű időszaka volt ez az életemnek. Minden energiámat a munkába öltem, de tudjátok, amikor Nektek sincsen energiátok, akkor nehéz másoknak átadni valamit is. Márpedig az óráimra nem azért jöttek az emberek, hogy az én bajaimat hallgassák. Felvettem egy mosolygós álarcot és erőn felül tornáztunk együtt, közben pedig esténként tömtem magamba a stresszoldó cukros ételeket. Nem találtam a helyemet, kapaszkodtam az akkori "szerelmembe" és felemésztődött minden körülöttem....

2011 december 23-át írtunk. Egy nagyon stresszes hét után, végre haza fele tartottam Kecskemétre. Felidegesítettek a munkahelyemen, régóta nem láttam a barátaimat és családomat. Kényelmesen elhelyezkedtem a vonatülésben és elővettem az elő karácsonyi ajándékaim egyikét, egy jó vastag könyvet. Elindult a vonat, de se előtte, se útközben nem éreztem jól magam. Nyomást éreztem, fáradtságot. 20 perc vonat út után, éreztem, hogy nehezebben veszem a levegőt. Erősebben dobogott a szívem és izzadtam. Próbáltam nyugtatgatni magam, de a lábam is elkezdett zsibbadni. Hirtelen annyira bedobogott a szívem, hogy fel kellett álljak, hogy megbizonyosodjak róla, nem fogok meghalni. Mert halál félelmem volt. Első gondolatom az volt, hogy szívroham. Ennyi volt. Megkapom a magamét az önpusztítás miatt. Az út további része félelembe telt, nem kaptam levegőt és Kecskeméten is úgy szálltam le, hogy "Apa rosszul vagyok!" Majdnem a kórházba vitettem magam, de erősebb voltam lelkileg, mint ahogy azt bárki gondolta volna. Azon az estén megváltozott az életem: pánikbeteg lettem.......

Nehéz volt ezt kiírni magamból. Sokban változott a gondolkodásom azóta. Hogy hogyan gyógyultam ki belőle? Majd elmesélem máskor:) Éljetek egészségesen és mozogjatok sokat!

Köszönök mindent!

Dóri

Kedvenc unokatesómmal:) Legfontosabb a család<3

Elnézést, hogy eddig nem jelentkeztem, de hát az Én életem zajlik rendesen hála az égnek:) Most jelenleg a Balatonon vagyok a kedves családommal és nagyon jól érezzük magunkat. Örülök, hogy végre együtt lehetünk pár napot, mert mivel Szegeden élek, sajnos keveset találkozunk. Számomra semmi nem lehet fontosabb, mint a család. Amikor nagyon rossz kedvem van, vagy valami baj ér, tudom, hogy Kecskemétre bármikor haza mehetek, mert apu mindig vár a világ legfinomabb rántottájával és anyu megsimogatja az arcomat elalvás előtt. Otthon újra gyerek lehet egy rövid időre és annyira jó érzés, remélem Ti is így vagytok vele, szeressétek egymást nagyon:)

Természetesen az edzést itt sem hagyom ki, tegnap futottam 5 km-t, nagyon jól esett. Úgy döntöttem, hogy a jövőhét első felében kicsit visszaveszek a tempóból, mert megmondom őszintén egy picit el vagyok fáradva. Nagyon hosszú ideje van, hogy napi kettőt edzek, kell a pihenés. Nektek is azt ajánlom, hogy ha érzitek, hogy kezdik az izmaitok feladni, akkor pihenjetek. Ettem ma finomakat, ok, ok, becsúszott néhány nem paleo dolog is, de hát nem vagyok én aszkéta, és egy évben egyszer belefér. Holnap hétfő, Te mit fogadsz meg? Én maximálisan betartom a szálkásító diétámat, mert jó, nem vagyok aszkéta, de vannak komoly céljaim és nem nyugszik a lelkem, amíg meg nem valósítom:)

A történet természetesen folytatódik: Izgatottan vártam a felvételi pontok kihirdetésének napját. Akkoriban mondták sokan Nekem, hogy a gondolkodásomon kellene változtatni, mert a vonzás törvénye, amit akkor alig ismertem, csak úgy működik, ha hiszek benne. Mindennap elmondtam magamnak, hogy " igen TF-es leszek és senki nem állíthat meg!" Hittem benne, akartam, hogy így legyen, hiszen mindent megtettem érte.  Amikor azon a kedd estén a gép előtt ülve megláttam, hogy pár ponton múlt az életem, nem akartam elhinni. Nem sikerült Pestre a felvételi, Szegedre kerültem. El sem tudtam képzelni, hogy mi lesz ezután. Legjobb barátnőmet felvették Pestre. Pár perccel a pontok kihirdetése után, megcsörrent a telefonom. Nem szóltunk a telefonba, csak sírtunk. Nem akarta elhinni, hogy nem sikerült, nem örült annak, hogy őt felvették. Nem örült, mert tudta, hogy mekkora fájdalom ez Nekem. Soha senki nem sírt míg így értem. Sosem felejtem el. Tudod, és üzenem ezt Minden olyan embernek, aki magára veszi,(remélem, sokan lesznek), nem az a barátság, amikor lementek együtt inni a kocsmába és másnap röhögtök azon, hogy mi történt, vagy amikor a gyengébbet együttes erővel bántani kell, amikor egymás szemébe mosolyogtok és amikor, nem látjátok egymást, akkor meg szidjátok a másikat. Az a baj, sokaknak fogalmuk sincs, milyen az az igazi barátság. Szomorú. Azon az estén és a főiskola éveiben tanultam meg, hogy a barátságban a minőség és nem a mennyiség a fontos. Undorodva néztem emberek kapcsolatait, amit inkább fertőnek neveznék, nem is kapcsolatoknak. Még a legnehezebb pillanatokban is, a világ legszerencsésebb emberének érzem magam, a családom, a párom és a barátaim miatt. Szeretni és szeretve lenni. Sajnos nagyon sokan nem tudják, mi ez a két fogalom.......

Tehát nem kerültem be Pestre. Szegedre mentem, ahol nem azt kaptam, amit szerettem volna. Kemény sport helyett, felesleges elmélet és felesleges kilók jutottak Nekem. Kb. 10 kg szedtem fel az első évben. Próbáltam leadni, de a sok műkaja és buli miatt egyszerűen nem tudtam. Szenvedtem lelkileg, lassan nem jöttek rám a régi gatyáim. A sportot a néha kampányszerű futás váltotta ki, de az új környezetben, nem tudtam merre induljak. Atlétikára is jártam, de rövid táv futót akartak belőlem nevelni, amikor én hosszú távon vagyok jó, szóval egy kudarccal teli edzés után, többet nem mentem le. Rekreáció szakon nem volt az első évben egyetlen egy mozgásos óránk se. Felháborítónak tartottam és csalódott voltam. Főzni se tudtam, melegítéssel tartottam fent magam, anyu raguit ettem tésztával és smack levessel. Rossz visszagondolni azokra az időkre. A második év elején kezdtem el az aerobik oktatói képzést, ahol picit változtak a dolgok, de ahelyett, hogy egészségesen táplálkoztam volna, inkább halálra sportoltam magam. Szó szerint halálra.....

Én annyit mondok, ha  megkívánod az édességet, mérlegelj és utána dönts!!!!  Miféle vágy ez? Érzelmi evés vagy tényleg kívánja a szervezeted? Tudod, nem éri meg feleslegesen mérgezni magad. Én ma ettem nem paleot, de teljes mértékben kiéltem magam. Az élet túl rövid, hogy néha ne legyenek kilengésim, persze csal mértékkel, mert a mérték, az érték;)

Jó éjt és találkozunk holnap:) Jössz este velem futni? Csodálatos idő ígérkezik:)

Köszönöm, hogy olvassátok:)

Dóri


 

Ugye most olimpiai lázban ég az egész világ, én is próbálom folyamatosan követni az eseményeket. Mivel empatikus ember vagyok, ezért általában megkönnyezem a magyar aranyérmek születését, de így reagálok, minden sportolói öröm láttán. Csodálatos látni, hogy több év munkája, hogyan ölt formát egy érem alakjában. Mindig az úszóknál gondolkozom, hogy azért, a pár másodpercért, percért mennyit szenvedtek, hányszor keltek hajnalban és szorították össze a fogukat. De nem csak az olimpikonok esetében érdemes ezen elgondolkodni, hanem minden olyan ember életében, aki rendszeresen sportol, tudatosan étkezik, egészséges életmódot folytat. Minden erőfeszítés dicséretet érdemel és ha úgy érzed, semmit nem értél el az életben, legalább legyél arra büszke, hogy igen, Te ma is tettél valamit az egészségedért. Ha nem sportolsz, össze vissza eszel, mert " Engem nem érdekel, fiatal vagyok, nekem nem árt, élni jöttem a földre, nem szenvedni, nincs időm, nincs pénzem, fáradt vagyok, unalmas, nincs motivációm, egyedül nem megyek, ezt nem eszem meg, nem szeretem, nincs időm főzni, én ki nem teszem a lábam, esik az eső, fúj a szél, süt a nap, este van, reggel van, dél van blablablabla stb. " Ha ilyen a mentalitásod, mennyi energiát fektetsz más tevékenységekbe? Most még lehet, hogy fiatal vagy és nem érzed a rosszat, de nem hiszem, hogy 30,40,50 évesen szeretnél a szokásaidon változtatni, mert akkor már nagyon nehéz lesz. Legyen jelen a kitartás, az akaraterő az életedben, mert akkor az emberek tisztelni fognak és ezeket az energiákat a hasznodra fordíthatod.

Na de elég a szent beszédből? Sportoltál ma már? Ha nem, akkor nyomás a szabadban, csodálatos nyári este van. Én is indulok majd futni olyan fél 9 fele, mert talán akkor már nem lesz olyan meleg:) Érzem, hogy hív az út, hogy újra és újra végig fussak rajta, hihetetlen és egyben nagyon jó érzés is;)

Hol is tartottunk a történetben? Ott, hogy középiskola utolsó éve...Vékonyan, de lelki betegen a súlyingadozástól és a kétségbeesetten a tehetetlenségtől. Sajnos a környezetem is azt figyelte, mikor bukom el. Minden édesség evésnél figyelt a családom, az iskolában is sokan rákérdeztek, hogy akkor én most mit is csinálok. Lassan gyakorivá váltak az esti titkos evések, volt, hogy kicsempésztem egy tábla csokit a spájzból és este 11kor megettem, majd bűntudattal feküdtem le aludni és fogadkoztam magamban, hogy holnaptól minden más lesz. Nagyjából sikerült megtartanom a súlyomat, de a gatyáimon észrevettem, hogy ha veszek egy nagyobb levegőt, akkor már szaladnak is fel a kilók. Közben eljött a továbbtanulás időszaka és egyetemet kellett választani, szakot kellett volna megjelölni sürgősen. Ahogy anyuval a felvételi tájékoztatót olvasgattuk, szemembe ötlött a rekreációszervező és egészségfejlesztő szakirány a Testnevelési Főiskolán. Elképzeltem, hogy milyen jó is lenne az embereknek edzéseket tartani, életmódtanácsokat adni és segíteni Mindenkinek, mert hiszen ha nekem sikerült, akkor másnak is sikerülhet. Na de jött az első akadály, hiszen testnevelés érettségi kellett hozzá. Semmihez nem értettem a hosszú futásokon kívül. Fogalmam sem volt a csapatsportokról, az atlétikáról, a tornáról, a kötélmászásról. Semmiről. Vicces nem, hogy egy sporttagozatos gimiben ilyenek a tesi órák? Ezért tart itt a mai fiatalság.... Itt kellett rájönnöm, hogy azon kívül, hogy ültünk kint az udvaron és beszélgettünk, nem csináltunk semmit a középiskolai testnevelés órákon. De gondoltam, majd segítenek a tanáraim és valahogy túl leszünk rajta. Itt kaptam életem egyik legnagyobb pofonját. Novemberi nap volt. Bementem a testnevelő tanárommal beszélni, hogy segítsen. Nézett rám nagy szemekkel, hogy mit is akarok én itt, hiszen neki még mindig az a dagi lány voltam, aki még 100 métert sem tudott lefutni. Mondtam, hogy milyen szakra szeretnék menni és, hogy középszintű érettségit szeretnék tenni. Sosem felejtem el az arcát. Elkezdett nevetni. Hangosan. Hogy én mit szeretnék, ilyen alkattal még 3 métert sem tudnék távolba ugrani!!!" Hiába kértem, hogy mérjen fel és utána ítélkezzen, nem foglalkozott velem. Megsemmisülve kullogtam ki az irodájából és mentem el a másik tanáromhoz, hátha majd ő foglalkozik velem. Megnézte azokat az eredményeimet, amiket még 20 kg-mal ezelőtt produkáltam és azt mondta, hogy sajnálja de ez nem fog menni. Senki nem hitt bennem. Haza mentem és elsírtam magamat a szüleim előtt. Nagyon hálás vagyok nekik, mert ők hittek bennem és támogatnak mindenben mind a mai napig. Megtanultam az évek során, hogy nincs fontosabb, mint a család és az igaz barátok. Hangsúlyozom az igaz barátok. Vannak barátaid? Nekem vannak. Egy kezemen meg tudom számolni őket, de ez nem is baj, nekem a minőség a fontos, nem a mennyiség. Ezek nélkül a dolgok nélkül, mit sem ér az élet.
A szüleim tanárt fogadtak mellém és lassan megtanultam kötélre mászni (18 éves koromba másztam fel életemben először a kötélre), tudatosan futni, talaj tornázni,röplabdázni, szert tornázni, kislabdát hajítani stb. Egy edzésre sem mentem el az iskolámba, mert úgy gondoltam, hogy majd találkozunk az érettségin. Teljesen lemondtak rólam a testnevelő tanáraim, csak akkor néztek nagyot, amikor beadtam a jelentkezésemet, de azt hitték elírták a dolgokat. És az ilyen ember megy tanárnak????? Ráadásul testnevelő tanárnak. Szerintem tudjátok mit gondolok:) Két másik iskolába jártam edzeni, az ott lévő tanárok segítettek Nekem szó nélkül, pedig nem is az ő diákjuk voltam. A mai napig mosolyogva gondolok vissza rájuk és nagyon hálás vagyok mindenért. Éjjel, nappal gyakoroltam, a buszon tanultam,  az én kedves iskolám mindenben csak akadályozni akart, de nem hagytam magam! Annyira imádtam edzésre járni, soha nem felejtem el azokat a délutánokat. Szépen lassan visszafogytam, tudtam tartani a súlyomat, de nem mondom, hogy egészségesen táplálkoztam, a sok sport viszont kompenzálta a kilengéseimet. Eljött az érettségi napja. Iszonyatosan izgultam. Bemutattak Minket a bizottságnak: "XY országos II. helyezett kosaras, korosztályos bajnok úszó, XXXXYYYY iskolánk büszkesége és Hegedűs Dóra ööööö nekik csak úgy kell" Visszagondolva is röhejes a szituáció, úgy mutattak be, mintha fogyatékos lennék, na de mindegy, elkezdődtek a felmérések. A kötélmászásnál, azt mondta a tanárom, hogy csak szépen, lassan, nem baj ha nem sikerül. Én meg felpattantam és úgy felmásztam, hogy szemmel alig bírta követni. Szó szerint alig bírt szóhoz jutni:D Utánam pedig jött XY országos bajnok atléta és a közepéig alig bírt felmászni. Ennyit erről;) 93% -ra teljesítettem a gyakorlati részt és 100% a szóbelit. Minden adott volt, hogy tanulmányaimat a TF-en kezdjem meg ősszel, de az élet közbe szólt......

Összefoglalva: hiszem, hogy minden okkal történik. Figyeld a jeleket és soha ne add fel!!! Bár közhelynek hangzik, de azt amit elértél, senki nem veheti el tőled. Elvehetik a pénzedet, a házadat, az autódat, de a kitartásod mindig a tied marad. Jobb otthon ülni és nyalogatni a sebeidet? Ugye, hogy nem!!!:) Lépni kell, mert az idő halad és lassan eltelik az élet. Holnap reggel fél 7-kor indulok futni itt Szegeden fantasztikus emberekkel, a crossfit teammel:) Természetesen bejelentkezünk facebookon is, 5 km a táv, valószínűleg fél 6kor fogok kelni, de nem esik nehezemre, alig várom. Mikor keltél fel utoljára reggel sportolni?

Holnap jövök, folytatom, megyek, átöltözöm és lassan indulok egy jót futni:) Köszönöm, hogy olvassátok:)

Dóri

Hasonlítsd össze ezt a képet, a fentiekkel. Döbbenetes ugye? Nincs lehetetlen, csak tehetetlen;)