November 21-én első díjat nyert a TDK (Tudományos Diákköri Konferencia) munkám az egyetemen. Nem is az első hely a fontos, hanem, hogy arról beszélhettem, ami számomra a legfontosabb: az egészségről és magáról az egészségfejlesztésről.

Sosem éreztem még ilyen erőt. Szinte tapintani lehetett azt az energiát, amit a hallgatóság felé küldtem. Olyan témában vizsgálódom, ami jelenleg nagyon is aktuális számomra. Szükség van-e egyáltalán ránk egészségfejlesztés tanárokra? A válasz: igen, szükség van ránk.

Kiálltam és lehet, hogy viccesen hangzik, de "elszállt az agyam". Teljesen átéltem a témát, láttam a hallgatók arcán, hogy befogadják, azt amit mondok. Csodálatos érzés volt. Olyan erők munkálkodnak itt, amiket nem szabad veszni hagynom, kicsit meg is ijedtem attól a hatástól amit elértem. Az országos versenyen muszáj lesz objektívnak maradnom, de egy ilyen fontos témában nehéz megőriznem a hidegvéremet. Nagyon örülök, hogy sikerült megírnom a tudományos munkámat, ezt az első helyet és a crsossfit versenyen elért első helyemet tűztem ki célul magamnak erre az évre.

Tudjátok mindig elképzelem a céljaimat. Tanár leszek. Ebben biztos vagyok. Méghozzá egyetemi tanár. Itt fogok az Egészségfejlesztési Tanszéken munkálkodni, tanítani. Most biztos néhány ember elnézően mosolyog, mondván "Úgysem fog sikerülni!" Hogy honnan veszem ezt? Onnan, hogy általában ezt a reakciót kapom, amikor a terveimről beszélek. De nem érdekel. Most is naponta többször elképzelem, ahogy ülök az irodámban, ügyeket intézek, konferenciákon veszek részt, témavezető vagyok és segítem a diákokat. Nem nagyon szoktam a terveimről beszélni. Miért is teszem most ezt? Szeretném, ha éreznéd a soraimból áradó erőt, hogy elhidd nincs lehetetlen és elég csak kigondolnod, amit szeretnél. Persze Nekem is vannak rossz napjaim, amikor magam alatt vagyok.

Pont ez történt ezen a héten is, amikor tanítanom kellett volna. Képzeljétek azt mondtam a szakvezetőmnek, hogy nem vagyok rá képes. Igen, ezt mondtam!!! Már nagyon megbántam. Természetesen beküldött órát tartani és nagyon jól sikerült, nagyon jól éreztük magunkat az órán. Lehet, hogy ilyen mondok, hogy nem tudom megcsinálni, de a tudatalattimban mindig ott van, hogy ez nem igaz. Mindig hittem a sors akaratában, akkor is amikor jött a betegség, amikor nem úgy sikerültek a dolgok. De az elmémbe kódolt Titok sosem hagyott el. Ha most nem érted, meg fogod tapasztalni, ha már érted, akkor kitartást, mert nehéz ezt a mentális harcot megnyerni, de megéri.

Tehát tanár leszek és nagy sportoló.....Ennyi:)

Remélem sikerült erőt meríteni belőlem, mert azért van ennyi energiám, hogy átadjam. Soha ne foglalkozzatok másokkal, csak Önmagatokra figyeljetek! Éljetek egészségesen és szeressétek Magatokat! A céljainkat csak így érhetjük el!

Köszönöm, hogy olvassátok!

Dóri

2010 Balaton:)