Tegnap lent voltam csoportos edzésen. Egy héten egyszer muszáj lejárnom, mert jó, hogyha húznak a többiek. Sokan kérdezik, hogy miért nem járok le esténként. Tudjátok egy kicsi egyedüllétre van szükségem. Illetve vannak emberek lent, akik ok nélkül sértegetnek, hergelnek, de tudom, hogy ilyen a sikeres emberek élete. Mindig lesznek irigy és rosszindulatú egyének.

Tegnap csak mosolyogtam rajtuk. Ha annyi energiát fektetnének az edzésbe, mint amennyit mások fikázásába (elnézést a szóhasználatért), akkor sokkal jobban menne Nekik. Elterjedt, hogy azért nem járok le a csoportos edzésre, mert magasabb rendűnek érzem magam, többen meg is kérdezték, hogy: "hogy na mi van, leereszkedtél közénk?" Azért mert reggel járok le edzeni a párommal, még nem lettem profi. Versenyezni se versenyzek, mert nem érzem magam elég jónak. Fogalmam sincs, hogy ezt miért csinálják egyesek, de hát ez az élet rendje. Tényleg ennek kell lennie az élet rendjének? Hogy irigykedünk másokra?? Lehet irigyelni a kitartásomat, a tudatosságomat, a tehetségemet...... Én ezekért megdolgoztam, nem kaptam semmit se készen az élettől. A bicepszeim se attól lettek nagyobbak, hogy ültem a TV előtt és tömtem a fejem. Az, hogy kimerek állni más emberek elé és meg tudom mutatni mindazt, amiben tehetséges vagyok, lehet, hogy könnyűnek tűnik, pedig nem az.

Lehet, hogy bunkónak hangzik, de ezek az emberek szánalmasak. Sajnálom őket. Ma azért írom le ezeket, hogy Ti se foglalkozzatok velük. Csak ösztökéljen arra Titeket, hogy még jobban, gyorsabban, ügyesebben csináljátok a dolgaitokat. Vége van annak az énemnek, amely hagyta, hogy megalázzák, eltiporják. Ma már visszaszólok, odamondom és sokkal jobban érzem magam, hogy elmondtam a véleményemet. Ahogy haladunk majd előre, egyre több ellenségünk lesz. Mert jók vagyunk abban, amit csinálunk és ez más embereknek mindig szúrni fogja a szemét...

Közben persze csodálatos emberekkel találkozom és kötök ismeretséget. Minden percet megér ez a harc:)

A mai edzés nagyon nem ment. Tegnap viszont lehetett irigykedni az edzésen, egyes fiúknál is jobban nyomtam:) Persze ezt is úgy értem el, hogy üldögéltem itthon és néztem a nagy világba:D Szerencsés alkat vagyok;)

Most haza megyek a családomhoz. Édesanyámmal vásárolunk, kibeszélünk Mindenkit, majd megölelem az Apukámat, aki ma horgászni van és majd csak este jön haza. Szerdán pedig jönnek haza a tesómék a messzi külföldből és jövőhét hétvégén újra együtt leszünk.  Mára még tervezek egy kis comb és has edzést:)

Mozogjatok ma is és válasszátok az egészséget:)

Köszönöm, hogy olvassátok: Dóri<3