Vége van az első stresszes hónapnak. Kicsit beteg is vagyok, látszik, hogy jól akartam teljesíteni. Minden kezdet nehéz, de minden perce megéri...

Elárulom Nektek, hogy minden óra előtt nagyon-nagyon izgulok. Próbálom leküzdeni, de annyira görcsben van mindenem, gondolkodom, hogy milyen is lesz az óra. Nem értem miért izgulok, profin végzem a munkámat, szeretem csinálni, nem szoktam hibázni. Állítólag ez természetes, de azon vagyok, hogy ne legyen így, mert nagyon kimerítő.

Örömmel látom, hogy mindig vannak ismerősök az órámon. Egy - két embernek már a nevét is tudom, vannak már közös élmények. Vannak megszokott mozdulatok, amikre összemosolygunk, tudjátok mit várok el. A régiek (van aki az összes órámon részt vett eddig) tudják mire számíthatnak, az újak elégedetten távoznak. Minden óra végén a mozgás örömét tesszük zsebre, kellemesen, fáradtan, minden mosolyotoknak örül a lelkem. Egyébként is imádom a munkahelyemet. Imádok bemenni, átöltözni, órákig agyalok, mit vegyek fel, egyre jobban állnak rajtam a rövid gatyák;) Szeretek óra előtt, közben és utána beszélgetni, fehérjét inni és elégedetten haza menni. Imádom az órákat megtervezni, leírni a kicsi füzetembe.

Volt szerencsém hétfőn hot iront tartani. Főnököm elégedett volt Velem, nagyon szerettem volna bizonyítani, hogy nem csak a személyiségem viszi előre a csapatot, hanem szakmailag is képes vagyok felügyelni a gyakorlatokat. Szerintem sikerült, ahhoz képest, hogy 2,5 éve nem tartottam hot iront, odaálltam 18 ember elé és bátran, határozottan az egész órát levezényeltem. Mivel nagy súlyokkal dolgozom nap, mint nap, talán mondhatom, hogy konyítok hozzá egy kicsit...:) Elmondhatatlan, hogy mennyire szeretek súlyzós edzést tartani. Amikor súlyokkal dolgozom, akkor érzem, hogy él a testem. Amikor felemelek 90 kilót, 80 kilóval guggolok és már nagyon fáj, akkor érzem, hogy érdemes ebben a világban élni. Amikor büszkén feszítek az új ruhámban és visszamosolygok önmagamra, akkor érzem, hogy teljes az életem. Soha semmi nem hozhat eredményt, csak a kemény munka..... És mindig remélni kell, bízni magadban és merni kell nagyot álmodni.

De ahhoz, hogy bízzál magadban, kell egy stabil egészség, egy jó kinézet, egy biztos kiállás, mert akármennyire is mondjuk, hogy milyen fontos a belső, az emberek többsége külsőre ítél. Az első 3 másodpercben eldöntjük, hogy valaki szimpatikus vagy sem. Mivel magabiztosnak érzem magam és ez sugárzik is rólam, hatalmas egoval állok ki edzés tartani és állok neki edzeni magam. Talán ebből a magabiztosságból tudok Nektek átadni egy kicsit, mert amit eddig elértem, mind ezáltal értem el.

Nincsenek titkaim. Ma is 5-kor keltem, hogy az ebéd kész legyen, mert délelőtt nem érek rá a tűzhely mellett állni. Hajnalba kelek és megyek edzeni. Tegnap este is telezabáltam volna magam, de megálljt parancsoltam, mert vannak céljaim és nem választottam a könnyebbik utat. Néha nem megy az edzés és ezt elfogadom. 5 km futásnál, 2,5 km-nél mindig van egy holtpont, amikor megállnék, de nem teszem. Soha semmiért nem adnám fel az életem, önmagam, mert megtaláltam az utamat. Szeretem magam és még jobban a vendégeimet<3

Ma csirkepöri lesz, paleo nokedlivel. Én nokedlit nem eszem, mert ugye nem fogyasztok szénhidrátot, én salit és savanyúságot eszem majd hozzá. Főztem húslevest is, de kint hagytam éjszakára, lehet annyi lett neki... de este mikor hazaértem, annyira volt erőm, hogy lefürödjek és bedőljek az ágyba. Boldogan:)

Soha ne adjátok fel a reményt és küzdjetek azért, ami boldoggá tesz Titeket.

Köszönöm, hogy olvassátok és ne feledjétek: csak semmi szénhidrát:D:D

Szép napot: Dóri

Győzd le a genetikát és élj olyan testben, amire büszke lehetsz:)