Nem nagyon hittem a spiritualitásban régebben. Tinédzserként a realitás talaján álltam, nem gyakoroltam a vallásomat, abban hittem, hogy az létezik, amit a két szememmel látok. Ha visszaolvasod a korábbi bejegyzéseimet, abból kiderül, hogy egy ponton múlt életem álma, hogy felvételt nyerjek a Testnevelési Egyetemre. Tudtam, hogy nálam többet senki nem tett meg azért, hogy ott legyen, hogy szeptembertől ott kezdje meg a tanulmányait. Amikor nem vettek fel, elvesztettem minden hitemet. Egyébként is a végletek embere voltam, tehát ha kudarc ért, akkor azt kivetítettem mindenre, az életem összes területére. Legjobb barátnőm duruzsolta a fülembe, hogy de hinni kell, el kell képzelni, mert a gondolat valósággá válik. Nagyon sokan mondták, hogy negatív vagyok, hogy máshogy kellene hozzá állnom a dolgokhoz. Én erre mindig azt válaszoltam: "Csináld végig azt, amin Én keresztül mentem és akkor mondj ilyeneket!" Pedig visszagondolva tényleg negatív voltam. Bár ez a környezetemnek is köszönhető volt. Elnyomtak a tanárok, elnyomták a tehetségemet, nem is tudják mekkora hatalmuk van a diákok felett. Egy idő után kialakult, hogy hiába értek pozitív dolgok, nem törődtem velük. Én csak a negatívra koncentráltam.
Amikor edző lettem kicsit visszatért a pozitív életösztönöm. Bár sosem voltam elégedett, mindig a tökéletességre törekedtem. Ha rosszul mondtam valamit az órámon otthon szidtam magam, hogy ezt máshogy kellett volna!!!
Amikor pánikbeteg lettem, nem akartam elhinni, hogy az elmém műveli ezt Velem. Azért szorongtam olyan sokáig, mert képtelen voltam elhinni, hogy ennek nincs reális magyarázata, hogy nincs szervi oka, mindezt a gondolataim generálják Nekem!!! Amikor elmentem a pszichiáterhez ő mondta ki a nagy igazságot: "Fogadja el Dóra ezt az állapotot. Olyan ez, mint a rák vagy bármilyen betegség, nem mindig tudjuk az okát. Magát kiválasztotta a sors, hogy viselje ezt a terhet és az élet most próbára teszi. Fogadja el, hogy van ez az időszak és maga túlél. Nem lesz semmi baj, nagyon hamar megfog gyógyulni. Ne gondolkozzon, csak fogadja el!"
ÉN FOGADJAM EL??? Fogadjam el, hogy fulladok, hogy össze - vissza ver a szívem, hogy senki nem tudja megmondani az okát??? Hogy fogadjam el ezt? Miért pont Velem történik ez? Ne harcoljak, bízzam magamat a sorsra?
Aznap sírtam a vonaton Szeged fele. Nagy sóhajtózva bevettem a gyógyszereket és potyogtak a könnyeim. De az orvos szavai ott voltak a fejemben. Eldöntöttem, hogy jól van, hát elfogadom. Ez van nem Én irányítom. Ha ez van ott fent megírva legyen így. Belül megnyugodtam. Egy hét múlva elkezdtük az életmód váltást is és elkezdtem újra mozogni. Célokat tűztem ki. Úgy szálltam fel a trolira, hogy ha most rosszul leszek, akkor rosszul leszek, állok elébe. Természetesen semmi bajom sem lett, de nyugodt voltam, elkeseredett és nyugodt. Valahol tudtam, hogy meg fogok gyógyulni. Elvetettem a magokat a fejemben, már csak meg kellett várni, hogy gyökeret eresszenek.
Eldöntöttem, hogy azoknak a szenvedélyeknek hódolok, amit szeretek. Sportolok, olvasok, a barátaimmal, a családommal vagyok. Azon a nyáron nem is dolgoztam, tudtam, hogy a fejlődésre kell szánnom az időt. Tudtam, hogy ha egyszer visszatérek az edzősködéshez, akkor azt példaképként, szívvel - lélekkel akarom csinálni. Gyökeresen változtattam az életemen. Rendszert vittem bele, a kudarcokat próbáltam nem olyan súlyosan felfogni, a pozitív történéseket értékelni. Vékony, csinos lányt képzeltem el, akinek feszes a bőre és sugárzik belőle az energia. A gondolataimmal megfogalmaztam, hogy mit szeretnék. Jöhetett akármi, tudtam, hogy sikerülni fog.
Nagyon nehéz volt kialakítani egy olyan gondolkodás módot, ami generálja életembe a sikert. Ami hozza a lehetőségeket és Én élhetek Velük. Január elsején meguntam a munkanélküliséget. Hogy itthon ülök, főzök, mosok, takarítok. Éreztem, hogy készen állok, arra, hogy adjak valamit az embereknek. Felírtam kis cetlikre állásokat, amelyekben szívesen dolgoznék. Nem csak mozgással kapcsolatos volt itt, hanem többek között, biobolt vezető, adminisztrátor, idegenvezető, rendezvény szervező stb. Felkerült az aerobik oktató, a személyi edző, életmód tanácsadó is. Ezeket a cetliket felragasztottam az ajtómra, sorban egymás alá és neki álltam állást keresni. Az járt a fejemben, hogy el akarok szakadni otthonról, hogy segíteni akarom a páromat, hogy ne kelljen annyit dolgoznia, hogy most már tudom és akarom csinálni! Naponta kétszer is megnéztem a netet, mindenhova elküldtem az önéletrajzomat. És megfogadtam, hogy csak azt fogadom el, ami a legjobb ajánlat, ahol jól érzem magam, ami feltölt. Tudtam, hogy van bennem annyi, hogy ahol Én dolgozni kezdek, hatalmas sikereket fogok elérni. Voltam egy - két állásinterjún, az aleoveránál be akartak palizni, az egyikre el se mentem, mert kiderült, hogy kamu, a máiknál nem volt elég a fizetés.Közben a cetlik jól látható helyen voltak, hogy mindig lássam, mik a céljaim. Egyik nap észrevettem, hogy lehullott az egyik cetli. Aztán a másik. Ezeket már vissza se raktam. Kiesett az titkárnői állás, a rendezvény szervező stb. Végül január végére fent maradt az ajtón és azóta is ott virít az aerobik oktató, a személyi edző és az életmód tanácsadó. Én ezt égi jelnek vettem:) Aztán jött a lehetőség a Fitworldben, itt Szegeden. Egyetlen órát ajánlottak és én úgy örültem neki, mint kisgyerek a karácsonyi ajándéknak. Sokan el se mentek volna, hiszen egy óra?? Hiszen az semmi!! Mert a mai emberek nem tudnak örülni az apróságoknak, a mindennapi csodáknak, ő már 100 ezer ftért el sem megy dolgozni, miközben nagyon sokan örülnének, ha egyáltalán munkát kapnának. Én megfogadtam: ingyen is csinálom. Csak csinálhassam. Majd lesz valahogy. Majd alakul, mert a belefektetett energia úgyis megtérül! Amikor a főnököm megnézte, hogy tartok órát, jól elrontottam, nem találtam a ritmust, izgultam, 2 éve nem álltam emberek elé, még jó, hogy csak a párom állt Velem szemben és csak ketten látták a bénázásomat:) Megkaptam az órát és az előtt a bizonyos keddi óra előtt annyira izgultam. De belül tudtam, hogy ez az Én utam. Mikor bekapcsoltam a zenét, átjárt az a bizonyos erő, az energia, az az öröm, tudtam, hogy semmi mást nem akarok csinálni. Természetesen bennem volt a félsz, hogy esetleg nem lesz soha teltházam, de tudtam, hogy meg tudom csinálni! Lesz annyi vendégem, hogy minden este tele legyen a terem:) Az egyik titkom az, hogy ha csak egy ember van az órámon, akkor is megtartom. Eszemben sincs haza küldeni. Rá van szánva az idő, ha már eljött, akkor mozgunk egy jót! Hiszek abban, hogy sok kicsi sokra megy. Minden óra előtt elképzelem, ahogy telt házam van, felidézem gondolatban azokat az euforikus érzéseket, amik átjárnak.
Az edzésben is ezt az életfilozófiát alkalmazom. Nagyon sokszor a hozzáállással van a baj.Hogy nem hiszünk benne, hogy mi ezt meg tudjuk csinálni. Amikor nincs kedvem sportolni (néha van ilyen is:), akkor arra gondolok, hogy egészséges vagyok, mindenem ép és milyen sokan szeretnének a helyembe lenni, olyanok pl. akik már sosem sportolhatnak. Meg van a lehetőségem és Nekem kötelességem élni vele. Ekkor odaállok a súlyhoz és születnek az új rekordok. Mindennap elképzelem, hogy izmos, szálkás a testem, vizualizálom és soha nem kételkedem, hogy ez Nekem sikerülni fog e. Merek nagyon álmodni, ki tudom azt mondani, hogy jó vagyok abban, amit csinálok, hogy egyre jobb vagy szakmailag! Hiszek magamban és Neked is hinned kell!
Az emberi elme nagyon, nagy dolgokra képes, szinte mindennek meg van a lelki háttere és sosem szabad lebecsülni a gondolat erejét.
Annyit elárulok így a végére, hogy ez Nélkületek nem menne. Annyi pozitív visszajelzést kapok tőletek, hogy Én azt sem tudom, hogyan hálálkodjak a sorsnak. Van egy leányzó az aerobik óráimon, rendszeresen jár és annyira lelkesen csinálja, IMÁDOM! Múltkor megköszöntem Neki, hogy hozzám jár, mert egyszerűen annyira feltölt energiával, el sem tudom Nektek mondani. És mondjátok, hogy egyre jobban megy, hogy "Képzeld Dóri! Már fogytam!" Behozzátok az egy kilós súly helyett a két kilósat és a nehezebbik verziót választjátok a felkínált gyakorlatok közül. Nagyon, nagy dolgok ezek. Köszönöm szépen. Köszönöm.
Örüljetek a kis dolgoknak, közelebb visznek, azokhoz a nagy dolgokhoz, amik igazán meg fogják változtatni az életeteket. Örüljetek a napfelkeltének, az esti sétáknak, a közös mozgásoknak, egy jó kajának. Ha köszönnek, köszönjetek vissza, adjatok minél több örömet. És higgyetek, reméljetek!
Csodálatosan szép napot Nektek!
Köszönöm, hogy olvassátok!
Dóri
 | ||
| " Hogy még nyolcat???" - amikor visszanyal a fagyi!:D |
 |
| "A bolond emberek megtalálják egymást!" Közös családi fotó<3 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése