"- Szervusz Út!
- Üdvözöllek a a saját Utadon. Már nagyon vártalak.
- Jöttem pihenni.
- Remek. Mennyi a tervezett táv?
- 5,5 km. Reggel volt már edzés, de nagyon vártam, hogy lépteimmel újra erősítselek Téged. 
- Én mindig itt leszek és visszavárlak, akármilyen régen nem is jártál Rajtam.
- Tudom, hogy volt időszak, mikor elhanyagoltalak......
- Ne törődj vele. Az a fő, hogy visszataláltál Hozzám épen és egészségesen.
- De annyira féltem....
- Sosem szabad félni. Merni kell nagyot álmodni és megvalósítani azt.
- Képzeld Út újra visszakerültem középre!
- Gratulálok! És milyen érzés?
- Csodálatos. Talán szavakkal nem is lehet leírni. Odaálmodtam magam. Én középen vagyok, Velem szemben pedig oly sokan. Én pedig hiszek Bennük a végtelenségik. Magamat látom minden emberben. A küzdelmet, a jó kedvet, a kitartást. Azt szeretném, ha nem éreznék Magukat átlagembernek, ha abból az eufóriából átadhatnék Nekik egy picit, amit ott és itt érzek Rajtad Út.
- Nézd a folyót, ahogy elnyeli sodrásával az este csöndjét. Úgy nyelem el Én is a Te feszültségedet. Mi már örökké egy mederbe tartozunk.
- Olyan jó, hogy mindig itt lesz Velem valaki, aki segít. Olyan megnyugtató.
- Én a nap minden percében visszavárlak.   Dóri, hiszen Te repülsz....
- Csodálkozol? Szárnyaim vannak, mióta visszataláltam Rád.
- És megjelent az a bizonyos mosoly a szád sarkában....
- Érzem, hogy belülről jön a mozgás, lelkem legmélyéből. A szívemből. Lehet, hogy szerelmes vagyok?
- Lehet:)
- Képzeld Út! Beindultak a folyamatok....egyik lehetőség jön a másik után és Én végre nem akadálynak, hanem kihívásnak érzem.
- Bátrabb vagy, jó ezt hallani.
- Izgulok és 1000 fokon égek. Érzed, hogy milyen forró minden léptem?
- Alig bírom oltani.
- Annyira jó Veled lenni.Kérdezhetek valamit Út?
- Mi már örökre együtt maradunk?
- Igen. Sosem hagylak el. Segítek mindenben."

Ekkor megálltam, kifújtam a levegőt és egy boldog mosoly kíséretében elindultam haza az esti futásból.....

Dóri