Elnézést, hogy eddig nem jelentkeztem, de hát az Én életem zajlik rendesen hála az égnek:) Most jelenleg a Balatonon vagyok a kedves családommal és nagyon jól érezzük magunkat. Örülök, hogy végre együtt lehetünk pár napot, mert mivel Szegeden élek, sajnos keveset találkozunk. Számomra semmi nem lehet fontosabb, mint a család. Amikor nagyon rossz kedvem van, vagy valami baj ér, tudom, hogy Kecskemétre bármikor haza mehetek, mert apu mindig vár a világ legfinomabb rántottájával és anyu megsimogatja az arcomat elalvás előtt. Otthon újra gyerek lehet egy rövid időre és annyira jó érzés, remélem Ti is így vagytok vele, szeressétek egymást nagyon:)

Természetesen az edzést itt sem hagyom ki, tegnap futottam 5 km-t, nagyon jól esett. Úgy döntöttem, hogy a jövőhét első felében kicsit visszaveszek a tempóból, mert megmondom őszintén egy picit el vagyok fáradva. Nagyon hosszú ideje van, hogy napi kettőt edzek, kell a pihenés. Nektek is azt ajánlom, hogy ha érzitek, hogy kezdik az izmaitok feladni, akkor pihenjetek. Ettem ma finomakat, ok, ok, becsúszott néhány nem paleo dolog is, de hát nem vagyok én aszkéta, és egy évben egyszer belefér. Holnap hétfő, Te mit fogadsz meg? Én maximálisan betartom a szálkásító diétámat, mert jó, nem vagyok aszkéta, de vannak komoly céljaim és nem nyugszik a lelkem, amíg meg nem valósítom:)

A történet természetesen folytatódik: Izgatottan vártam a felvételi pontok kihirdetésének napját. Akkoriban mondták sokan Nekem, hogy a gondolkodásomon kellene változtatni, mert a vonzás törvénye, amit akkor alig ismertem, csak úgy működik, ha hiszek benne. Mindennap elmondtam magamnak, hogy " igen TF-es leszek és senki nem állíthat meg!" Hittem benne, akartam, hogy így legyen, hiszen mindent megtettem érte.  Amikor azon a kedd estén a gép előtt ülve megláttam, hogy pár ponton múlt az életem, nem akartam elhinni. Nem sikerült Pestre a felvételi, Szegedre kerültem. El sem tudtam képzelni, hogy mi lesz ezután. Legjobb barátnőmet felvették Pestre. Pár perccel a pontok kihirdetése után, megcsörrent a telefonom. Nem szóltunk a telefonba, csak sírtunk. Nem akarta elhinni, hogy nem sikerült, nem örült annak, hogy őt felvették. Nem örült, mert tudta, hogy mekkora fájdalom ez Nekem. Soha senki nem sírt míg így értem. Sosem felejtem el. Tudod, és üzenem ezt Minden olyan embernek, aki magára veszi,(remélem, sokan lesznek), nem az a barátság, amikor lementek együtt inni a kocsmába és másnap röhögtök azon, hogy mi történt, vagy amikor a gyengébbet együttes erővel bántani kell, amikor egymás szemébe mosolyogtok és amikor, nem látjátok egymást, akkor meg szidjátok a másikat. Az a baj, sokaknak fogalmuk sincs, milyen az az igazi barátság. Szomorú. Azon az estén és a főiskola éveiben tanultam meg, hogy a barátságban a minőség és nem a mennyiség a fontos. Undorodva néztem emberek kapcsolatait, amit inkább fertőnek neveznék, nem is kapcsolatoknak. Még a legnehezebb pillanatokban is, a világ legszerencsésebb emberének érzem magam, a családom, a párom és a barátaim miatt. Szeretni és szeretve lenni. Sajnos nagyon sokan nem tudják, mi ez a két fogalom.......

Tehát nem kerültem be Pestre. Szegedre mentem, ahol nem azt kaptam, amit szerettem volna. Kemény sport helyett, felesleges elmélet és felesleges kilók jutottak Nekem. Kb. 10 kg szedtem fel az első évben. Próbáltam leadni, de a sok műkaja és buli miatt egyszerűen nem tudtam. Szenvedtem lelkileg, lassan nem jöttek rám a régi gatyáim. A sportot a néha kampányszerű futás váltotta ki, de az új környezetben, nem tudtam merre induljak. Atlétikára is jártam, de rövid táv futót akartak belőlem nevelni, amikor én hosszú távon vagyok jó, szóval egy kudarccal teli edzés után, többet nem mentem le. Rekreáció szakon nem volt az első évben egyetlen egy mozgásos óránk se. Felháborítónak tartottam és csalódott voltam. Főzni se tudtam, melegítéssel tartottam fent magam, anyu raguit ettem tésztával és smack levessel. Rossz visszagondolni azokra az időkre. A második év elején kezdtem el az aerobik oktatói képzést, ahol picit változtak a dolgok, de ahelyett, hogy egészségesen táplálkoztam volna, inkább halálra sportoltam magam. Szó szerint halálra.....

Én annyit mondok, ha  megkívánod az édességet, mérlegelj és utána dönts!!!!  Miféle vágy ez? Érzelmi evés vagy tényleg kívánja a szervezeted? Tudod, nem éri meg feleslegesen mérgezni magad. Én ma ettem nem paleot, de teljes mértékben kiéltem magam. Az élet túl rövid, hogy néha ne legyenek kilengésim, persze csal mértékkel, mert a mérték, az érték;)

Jó éjt és találkozunk holnap:) Jössz este velem futni? Csodálatos idő ígérkezik:)

Köszönöm, hogy olvassátok:)

Dóri