Minden edzésen elnézek egy kicsi lányt, ahogy ugyanazt a mozdulatot gyakorolja órák hosszat. Elismerés és csodálat keveredik bennem. Még csak 17 éves és mekkora akarat ereje van. Szeretek vele beszélgetni és titokban a háta mögött néha suttyomba figyelgetem izmos vállait, hogy egyszer majd Nekem is ilyen lesz. Tudjátok mit szeretek a szegedi crossfit edzésekben? Hogy nincs irigység, hanem együtt örülünk a másik sikerének. Most is ennek a kicsi lánynak  nem úgy alakult az anyagi helyzete, hogy tudjon edzésre járni. Egy emberként merült fel bennünk, hogy összedobjuk Neki a bérlet árát, mert nélküle nem teljes a csapat:) Csodálatos pillanatok ezek. Szeretek az embereknek segíteni, mégha sokszor ki is vagyok használva..... Szeretem látni a mosolyukat, szeretem ha az emberek jól érzik magukat a környezetemben. Akár mennyi erőfeszítésembe kerül is, mindent megteszek az másikért. Nem szoktam nemet mondani. Van ennek persze árny oldala is, mert rengeteg a rossz ember és sokszor kihasználtak, de legalább megtanultam, hogy kik a fontosak az életembe. Legyél Te is mindig jó és segítőkész, hidd el meg fog térülni a fáradozásod, akár mennyi bolond ember is vesz körül, legalább a te lelkiismereted legyen tiszta:)

2010-ben kezdtem el az aerobik és testépítő-fitness oktatói képzést Szegeden. Emlékszem az első héten megkaptam az edzéselmélet tanáromtól, hogy Nekem nem nagyon kellene ezt csinálnom. Természetesen nem nagyon vettem magamra, mert ha minden véleményt felvettem volna életem során, akkor sehol sem tartanék. Jól ment a képzés, szerettem nagyon, a gyakorlat során pedig annyira elégedettek voltak velem, hogy munkát kaptam és elkezdhettem dolgozni. Közben Kecskeméten elvégeztem 2011 nyarán a pilates oktatói képzést és ott is felfigyeltek a képességeimre és munkát kaptam. Maximalistaként mindkettő munkahelyen egyszerre dolgoztam és nagyon, nagyon élveztem. Rengetegen jártak hozzám, én pedig végtelen hálát éreztem minden ember iránt, aki bejött az órámra. 2011 szeptemberén azonban választanom kellett, hogy Kecskeméten vagy Szegeden dolgozok e tovább, én pedig logikusan és érzelmi alapon Szegedet választottam. Ekkoriban ismerkedtem meg a hot ironnal, amit szívvel lélekkel csináltam, sőt voltak hot iron edzői álmaim, amit azóta se temettem el;) Izmos voltam, de nem voltam elégedett magammal, mivel az egészséges táplálkozás még mindig kimaradt az életemből. Nagy volt a stressz. Az akkori párkapcsolatom, a gyűlölet az iskolában és a munkahelyemen rám nehezedő stressz, mind-mind kezdett felőrölni. Irigyeltek sokan. Boldog párkapcsolat, még el sem végeztem az iskolát biztos munkahelyem volt, az egyetem is megbíztak egy-két órával és még jó tanuló is voltam. Rengeteg rosszindulatú ember vett körül, aki csak arra várt, mikor bukom el. Sajnos akiket a barátaimnak tekintettem, azok is csak a véremet szívták. Csak a jegyzetem kellett, meg hogy súgjak, segítsek: kihasználtak. De amikor én kértem volna segítséget, akkor nem kaptam. Szörnyű időszaka volt ez az életemnek. Minden energiámat a munkába öltem, de tudjátok, amikor Nektek sincsen energiátok, akkor nehéz másoknak átadni valamit is. Márpedig az óráimra nem azért jöttek az emberek, hogy az én bajaimat hallgassák. Felvettem egy mosolygós álarcot és erőn felül tornáztunk együtt, közben pedig esténként tömtem magamba a stresszoldó cukros ételeket. Nem találtam a helyemet, kapaszkodtam az akkori "szerelmembe" és felemésztődött minden körülöttem....

2011 december 23-át írtunk. Egy nagyon stresszes hét után, végre haza fele tartottam Kecskemétre. Felidegesítettek a munkahelyemen, régóta nem láttam a barátaimat és családomat. Kényelmesen elhelyezkedtem a vonatülésben és elővettem az elő karácsonyi ajándékaim egyikét, egy jó vastag könyvet. Elindult a vonat, de se előtte, se útközben nem éreztem jól magam. Nyomást éreztem, fáradtságot. 20 perc vonat út után, éreztem, hogy nehezebben veszem a levegőt. Erősebben dobogott a szívem és izzadtam. Próbáltam nyugtatgatni magam, de a lábam is elkezdett zsibbadni. Hirtelen annyira bedobogott a szívem, hogy fel kellett álljak, hogy megbizonyosodjak róla, nem fogok meghalni. Mert halál félelmem volt. Első gondolatom az volt, hogy szívroham. Ennyi volt. Megkapom a magamét az önpusztítás miatt. Az út további része félelembe telt, nem kaptam levegőt és Kecskeméten is úgy szálltam le, hogy "Apa rosszul vagyok!" Majdnem a kórházba vitettem magam, de erősebb voltam lelkileg, mint ahogy azt bárki gondolta volna. Azon az estén megváltozott az életem: pánikbeteg lettem.......

Nehéz volt ezt kiírni magamból. Sokban változott a gondolkodásom azóta. Hogy hogyan gyógyultam ki belőle? Majd elmesélem máskor:) Éljetek egészségesen és mozogjatok sokat!

Köszönök mindent!

Dóri

Kedvenc unokatesómmal:) Legfontosabb a család<3