Forró, békés vasárnap

   Természetesen már rég felkeltem, mivel korán kelő típus vagyok, de ma a meleg miatt sem bírtam tovább aludni. Igazi forróság van és tegnap este haza fele biciklizve az úsziból meg is állapítottam, hogy megbírnám szokni ezt a meleget és ezt az éghajlatot. Persze a csöndes téli estéknek is meg van a maga hangulata, de kiráz a hideg ha arra gondolok, hogy majd lesznek időszakok, amikor az imádott futásomat hanyagolnom kell az időjárás miatt. Bár tegnap megígértem, hogy főzünk valami finomat, ma reggel mégis az jutott eszembe, hogy a párommal lemehetnénk előbb a strandra és ott tölthetnénk az egész napot. Nincs kedvem begyújtani a sütőt és még melegebbet csinálni itt a negyediken:) Úgy, hogy szerintem csinálok salátát, darabolok össze húsit egy műanyag edénybe, desszertnek egy kis dinnyét és már lehet is menni napozni:) Ha viszel le magaddal ennivalót a strandra, annál könnyebb megelőzni, hogy elcsábulj valamiféle bűnös jégkrémre vagy fagyira:D Fő a tudatosság és az előre gondolkodás.

    Nem volt ez mindig így nálam. Kaja központú családba születtem, ahol anyukámnak központi kérdés volt, hogy mit eszünk. Az évek során mesterire fejlesztette szakácsművészetét és csak remélni tudom, hogy egyszer a nyomába érhetek:) 4 és fél kg-mal jöttem a világra és igen jó étvágyam volt, bár a szüleim fiatalkorukban élsportolók voltak, engem valamiért mégsem küldtek el sportolni. Meg mondom őszintén, ezért a mai napig neheztelek rájuk, mert így rengeteg sporttal töltött évet hagytam ki az életemből. Közben van bennem egyfajta nem értés is, hogy ha ők maguk is sportoltak, sőt anyukám edzősködött is, akkor ezt miért nem akarták a gyerekeiknek tovább adni? Valamilyen szinten tudom, hogy féltettek pl.: anya azt sem szerette volna, ha megtanulok biciklizni, mert "ÚRISTEN BELE ESIK VALAMI ÁROKBA ÉS ANNYI NEKI !" . Anya közlöm veled, hogy: ez ilyen. A kisgyerek járás tanuláskor is elszenved egy-két esést mielőtt szaladni kezd. Na ennek az lett a következménye, hogy mivel hízásra hajlamos vagyok így jöttek a kilók. Ötödikes koromba 50 kg, hatodikos koromban 60 kg, hetedikes koromba 70 kg és nyolcadik elejére 75 kg nyomtam. 168 centis magasságomhoz nem mondom, hogy ideális súly volt. Minden testnevelés óra sírással végződött, a strandon fekete fürdőruha és nem tett jó serdülő lelkemnek se, hogy extrán nőies vagyok:) Bár túlsúlyos voltam, az életkedvem megmaradt és rengeteg jó ember vett körül, mind a suliban, mind a csalásom terén. A legjobb barátaim (egy kezemen meg tudom őket számolni) ma is az általános iskolából vannak <3 Addigra, 13 évesen, többet tudtam az egészséges, fogyókúrás életmódról, mint bárki más:D Nyolcadik elején bekattant valami és egyik hétfőn neki kezdtem, hogy leadjam a felesleges kilókat. Alapelveket tudtam: no cukor, zsír (mert akkor még az volt a módi) és testmozgás. Anya sokat segített és nem mondom, hogy szenvedtem. Valahogy ösztönösen tudtam, hogy miből mennyit szabad enni, mennyit kell mozognom, hogy menjen a fogyókúra. Nem követtem semmilyen diétát, nem voltam akkor sem híve az önsanyargatásnak, valahogy tudtam, hogy mi a jó Nekem. És a kilók peregtek lefele. Összesen 8 kg sikerült leadnom így, ami megalapozta, hogy kialakult egy nőies alakom és megadta a kezdő önbizalmat. Sajnos csak csatát nyertem, háborút nem, így 3 év alatt a középiskolában gyorsan visszaszedtem, sőt, 2007 január elsején 78 kg mutatott a mérleg. Na akkor megint bekattant valami és a karácsonyra kapott Rubint Réka DVD-vel és lábsúlyokkal neki álltam az újabb küzdelemnek. Kivontam a cukrot, a zsírt az étrendemből, napi 5x étkezés és 6 után szigorúan nem ettem semmit, csak izzadtam az edző teremben. Emlékszem az első 20 perces Rubint Réka combformáló programra, amit végig se tudtam csinálni, 9 és fél percig bírtam, majd összeestem és anyázva, majdnem sírva fakadtam, hogy mi a fenének kell ezt végig csinálni, minek a combra 20 percet dolgozni!!!!!!! A hasizomból 3 perc ment összesen, majd vinnyogva, magzat  pózban, picit sajnáltattam önmagam a szobámban. Szerintem akik ma ismernek, elkerekedett szemmel néznek a számítógépre és el se tudják ezeket a jeleneteket képzelni XDXD Én is mosolyogva emlékszem vissza:D Tehát január 1-én fogtam neki és március körül megérkezett életembe az azóta is tartó örök szerelmem: a futás. Emlékeztek még, hogy általános iskolában, minden tesi óra sírással végződött? Minden óra elején 10 kört kellett futni az udvaron, ez kb 1. km jelentett, őszintén mondom: szörnyű volt. Minden tesi órától rettegtem, nem akartam átélni az a fullasztó, fárasztó, stresszes érzést, amit a futás nyújtott. Ilyen emlékekkel szálltam fel a futó padra, mert, hogy én ki nem merészkedek a külvilágba futni, isten ments!!!! Még a végén valaki meglát és kiröhög:D
Felálltam a fotópadra, addigra túl voltam sok-sok 20 perces Rubint Réka gyakorlatsoron, és egy percet sétáltam és egy percet futottam. Komolyan mondom, 5 perc után meghaltam. Leestem a futópadról és kész!!!!!! Vicces ezekre visszagondolni, de tényleg így volt. De hát, ismertek, nem olyan vagyok Én, aki feladja!!! Másnap is visszamentem is felálltam rá, már tudtam mi vár rám, mentálisan fel voltam készülve, így talán egy kicsit jobban ment. A technika, a légvétel szörnyen ment, magamtól éreztem rá, hogy hogyan kell helyesen csinálni. Valahogy bennem volt, hogy igen így jó, a testem ezt szereti a legjobban:) Egy hónap múlva 10 percet futottam folyamatosan, utána 20 percet és az 5 hónap végére 40 perc ment, úgy, hogy kellemes fáradtságot éreztem magamban. El kezdődött az, aminek nem lehet vége. Azóta természetesen voltak időszakok az életemben, majd ha velem maradsz elmesélem ezt is, hogy nem futottam. De tudtam, hogy mindig visszavár és, hogy az út amin egyszer elindultam, sosem hagy cserben. Tudod, mit szeretek a futásban? Bármikor elindulhatsz, nézhetsz ki bárhogy, lehet bármilyen kedved, nem kell alkalmazkodnod, nem kell az edző visítását vagy a dübörgő zenét hallgatnod, lezárod az elmédet és elindulsz...... A futás a legtermészetesebb mozgások egyike, nem kell tanulni, nincs ritmus és nincsenek szabályok. Nincs olyan, hogy na még nyolcat, vagy magasabbra, vagy nagyobb súllyal!!!! Ugye milyen egyszerű?:) Az évek során megtisztelt pár ember azzal a kéréssel, hogy eljöhet-e velem futni? Velem, aki anno leesett a futópadról:D Köszönöm nekik, hogy adhattam abból az energiából ami bennem van:)

   A futással, a rendszeres tornával és a diétával 5 és fél hónap alatt 20 kg-tól szabadultam meg. A környezetem tágra nyílt szemekkel figyelte a változást, emlékszem a középiskolában is mindenki a csodájára járt és megmondom őszintén, én magam sem akartam elhinni. 58 kilósan, beesett arccal, de boldogan néztem a tükörben. Akkor még nem gondoltam, hogy megint csak csatát nyertem, nem pedig háborút.....

Holnap folytatom, de most megyek készítek valami egészséges ennivalót a strandra és elindulunk a párommal, hogy a hét egyetlen szabadnapját együtt töltsük. Remélem merítettél erőt az olvasás során és eszel ma is valami egészségeset és ha ma nem pihenő napod van, mint nekem (hála az égnek) akkor mozogsz is valamit:) Este töltök fel képeket a dagi korszakomból, mosolyogjunk együtt rajta;)

Köszönöm, hogy olvassátok:)

Dóri